Most szól:
Vezeti:
×
2016.01.10 Vasárnap . 10:21

Az Anyám tyúkja bemutatja: Cucika, Fucika, Mucika - A három macskanindzsa kalandjai

Elhoztuk nektek Kardos-Horváth János folytatásos meséjét, a Cucika, Fucika, Mucika - a három macskanindzsa kalandjait. Jó szórakozást kívánunk!

A boríték

(1. rész)

Cucika, Fucika és Mucika a három macskanindzsa régóta jó barátok voltak, együtt jártak iskolába is. Cucika nagyon szerette a rejtvényeket, gyorsan megfejtette a találós kérdéseket és nagyon jól tudott angolul és kínaiul is - fehér színű fiú cica volt!

Fucika nagyon szerette a számítógépeket, a mobiltelefonokhoz is jól értett és természetesen fehér - szürke csíkos macskafiúként a matematika volt a kedvence.

Mucika – akinek a zsebébe mindig volt egy pizza vagy kókuszgolyó mert nagyon szerette a pocakját – szintén fehér volt, de rozsdás - narancssárgás csíkokkal.

Ez a három macsakafiucska tudott beszélni, kicsit olyanok voltak, mint az emberek, két lábon is tudtak járni, de ügyesen másztak pl fára vagy egy villanypóznára is. Nagyon jó volt a fülük és a szaglásuk.

Egyik délután hazafelé tartottak az iskolából, amikor megszólalt Fucika telefonja.

-Hallo! 16.30-ra gyertek a Morzsika közért mögötti játszótérhez. Küldetést kaptok! – azzal letette.

- Hallo, hallo, kivel beszélek, ki az, milyen játszótér ? – kérdezte Fucika, de már nem volt válasz!

- Srácok – mondta. Egy ismeretlen hang azt mondta, hogy menjünk fél ötre a Morzsika közért mögötti játszótérhez mert küldetésünk lesz!

- Nagyon jó! – mondta Mucika. Úgyis olyan kevés volt az iskolába az uzsonna és ezt a körözöttet nem is annyira szeretem....A Morzsika közértben legalább tudok venni magamnak egy kis babapiskótát.

- Óh, hogy Te mindig csak a hasadra tudsz gondolni! Miféle küldetés lehet? Kérdezte az angolul és kínaiul is jól beszélő Cucika.

- Várjatok, összekötöm a telefonomat a laptopommal és ha ráküldöm ezt a programot akkor megmutatja a térképen , hogy honnan jött a hívás! – mondta Fucika.

- Nagyon jó ötlet! – mondták- Mucika még hozzátette:

- kérdés csak hogy mennyi ideig tart ez az izé programozás mert én még a találkozó előtt szeretnék a Morzsikába venni egy kis pótuzsonnát ....

- Lesz időnk ez egy hipergyors program, főleg mióta ide Sátoraljaújhelyre is bevezették a szélessávú internetet, nagyon gyorsan meglesz az információ!

Alig mentek 5 percig az AdyEndre utcában, Fucika máris mutatta a laptopon, hogy honnan jött a hívás. Miskolcról érkezett, egy béke téri pékségből hívták őket!

Nagyon érdekes mondta Fucika - Mi lehet az, amit egy pékség nekünk macskanindzsáknak mondhat? Talán meg kell védeni a lisztet? Vagy valaki megrágcsálja kakaóscsigákat?

lehet hogy csak álcázásból hívtak minket a pékségből? – mondta Cucika.

Igazán hozhatna egy kis szezámmagos sósperecet, ugye, azt Ti is szeretitek srácok?! – sóhajtott Muci – aki nagyon éhes lehetett mert sokáig vásárolt a közértben. Emiatt a nindzsák 5 perccel később értek oda a megbeszélt titokzatos találkozó helyszínére.

A morzsika mögötti játszótérhez érve a három macskanindzsa nem látott senki olyat, akiktől általában küldetést kaphatnának.....Egy két kacsa mama játszott a fiókájával, volt ott egy kecskecsalád , illetve két struccocska is, akik Cucika szomszédjai voltak, igy hát odaköszöntek egymásnak!

Strucc Szonja, Cucika szomszédja a kis strucc leány elmondta Cucinak, hogy alig pár perce ment el innen egy Rotveiler kutya, akit még sosem látott ezen a játszótéren és kicsit idegesnek is tűnt, mert amikor véletlen odagurult a labdájuk, nagyon erősen rúgta vissza. És hiába van kiírva a játszótér bejáratához, hogy „lehetőleg ne mobiltelefonálj, hanem játssz a gyerekekkel mert ez egy játszótér“, ez a Rotveiler kutya végig csak telefonált!

Mutasd meg hol állt – kérte Stucc Szonját Cuci!

- Ok, ott!

A három macskafiúcska odament és természetesen találtak egy nagy borítékot, amire az volt írva : C –F – M 01.

várj, lehet hogy fertőző vagy robbanó boríték. Ne nyúljunk hozzá! Mucika megetted már a babapiskótát?

Gluggy – nyelte le az utolsó falatot – igen! Baj?

Nem dehogy baj, de remélem a zacskója még megvan ? – azt ugye nem etted meg?

Ne csúfolódj, nagy macska Leszek, ezért eszek sokat, de azért zacskót nem szoktam enni. Tessék itt van!

Cucika úgy használta a zacskót mint egy kesztyűt és kinyitotta a borítékot. Három másik kisebb boríték volt benne. Azokat is kinyitva látták hogy mindegyikük nevére van egy repülőjegy, egy útlevél és egy bankkártya.

Te jószagú egérkaki! Ki a csuda ad nekünk repülőjegyet, útlevelet és bankkártyát?! Nem tetszik ez nekem, srácok valami nagy dolog történik. Szerintem itt nem a miskolci pékségről lesz szó. Ezek a jegyek Kathmanduba szólnak. Az Nepál fővárosa, egy másik földrész, Ázsia egyik országa. Ez egy nagy küldetés lesz!

Fucika a technikai zseni macskanindzsa már mutatta is a többieknek a térképet az okostelefonján és néhány képet is megnyitottak a gugliban Nepálról.

Azt írja , 8 és fél óra a repülési idő, egy átszállással – mondta Fuci.

– De jó repülő! – tette mancsát a rozsdás pihés hasára - azon mindig olyan jó ennivalókat adnak és üdítőből is lehet többször kérni, mikor indulunk?! – kiáltott fel Muci!

Srácok! A jegyek holnap reggelre szólnak. Azt javaslom menjünk el most a városi könyvtárba az öreg vakondhoz és kérjük ki a tanácsát. Tudjátok, ő régen tábornok volt, hátha eszébe jut valami – javasolta Cuci.

Úgy érzem minden tudásunkra szükségünk lesz ennél a küldetésnél!

Azzal elköszöntek Szonjától és a Morzsika mellett elslisszantak a városi könyvtár felé...

A felkészülés

(2. rész)

A városi könyvtár még nyitva volt mert egy fotókiállitásra készültek a dolgozók. Mint minden tekintély az Öreg Vakond tábornok is nagyon elegáns ruhában volt, a zakóján diszelgett a sok kitünetése, de a tányérsapkája most nem volt rajta. Azt kizárólag vasárnapoként vette fel illetve, ha valamilyen csatának volt az évfordulója. Körülbelül 10 éve, nyugdíjasként jött ide dolgozni a könyvtárba és azóta szépen rendben vannak a könyvek és a kölcsönzés is mindig szabályos – hála az öreg Vakond tábornok hadseregnyi megkövetelt rendszeretetének.

A három ifjú macska nindzsa régóta ismerte Vakond bácsit mert sokat jártak a könyvtárba tudták, ha valami fontosat akarnak vele megbeszélni akkor a könyvtárba kell menni. Ha nagyon titkos dologban jártak, hátramehettek vele a teakonyhába is.

- Üdvözlet az ifju uraknak! Mi járatban? Napoleon hadjáratait, Nagy Sándor hóditásait vagy Confuciusz kinai bölcselkedő könyvét szeretnétek kikölcsözöni?

- Igazságszerint egyikset sem. Egy sokkal nagyobb és fontosabb dologról van szó. Kaptunk egy küldetést – mondta határozottan Cucika.

- Ó, értem egy küldetés?! Hát az bizony nem tréfa dolog. Gyertek hátra a teakonyhába! Hajnalka, kérlek vedd át a pultot – szólt oda flamingo kolleganőjének az öreg Vakond tábornok.

Fucika belekezdett:

- Kaptunk egy hívást a miskolci pékségből, hogy menjünk egy bizonyos találkozóra. Azt speciel lekéstük, de ezt a borítékot találtuk ott. Ebben három repülőjegy van Kathmanduba, Nepálba és egy bankkártya.

A tábornok előtt hevert a boríték. Csönd lett. Hosszú nyári szünetnek tűnő másodpercek múltak el feszült figyelemben.

- A felkészülési időszaknak vége! - törte meg a csendet Vakond Tábornok beleegyezően elengedő sóhajtása.

- Oda mentek hát segíteni, ahova mennetek kell! Eljött az időtök!

- Igen, na de eddig csak itt Sátoraljaújhelyen volt dolgunk. Eddig sosem fordult elő hogy máshova kapunk megbízást! – nyávogták vagyis mondták a macsekok.

Igen, mi lesz, ha ott kötélpályákon kell mászni? És ha térdig érő sárban kell dagonyázni? És ha tegyük fel este nyolc után kell lefeküdni, nemis tudom, hajnalhasadáskor már újra ébredni kell?

- Igen és mi lesz, ha koordináták alapján kell tájékozódnunk? És csak egy elemlámpánk lesz a sötétben? – hozták elő kérdéseiket az útra készülők.

- Igen és legfőképp mi lesz, ha nem lesz uzsonna?

Természetesen minden kérdésetekre választ fogtok kapni csak ne engedjétek, hogy az indulatok, a hirtelen haragok befolyásolják a cselekedeteiteket! Egy jó nindzsa nem keresi a bajt és a verekedést. Ha csak lehet, elkerüli a csatát, inkább furfanggal, trükkel győzi le az ellenséget! Egy jó nindzsa mindig kész új dolgot tanulni és mindig tud alkalmazkodni. Összpontosít a feladatra, minden addigi tudását összegyűjti ééééssss.....

Amikor ennek mondatnak majdnem a végére ért,már el is bóbiskolt Vakond tábornok.

Phüttyüü phűűű.....phüttyü phűűűű...

A három jó barát állt mellette, majd Cuci kicsit sajnálkozva megtörte a csendet.

- Persze, tudtam, hogy a dobcsillagot itthon kell hagyni. Pedig már úgy kipróbálnám ...

- Én azért az iránytűmet elviszem, van még egy elég hosszú mérőszalagom, két kupakom és egy köteg spárgám. – tette hozzá Fucika majd jóerősen a kabátjának a zsebére csapott. „ Egy nindzsának a zsebe, hasznos kincsekkel van tele!“

- Hrkkk, hrkkkk....

A tábornok felébredt, visszatette szemüvegét tömzsi kis orrára és folytatta!

- Az én időm lassan lejár! Járjatok szerencsével ifjú barátaim, biztos vagyok benne, hogy a sors útjáról nem fogtok eltévedni! Legyetek akármilyen veszélyes helyzetben, meredek lejtőn, forró sivatagban, jéghideg hütőkamrában, denevérekkel és áspis kigyókkal teli barlangban egy valamit mindig tudnotok kell! Senki nincs egyedül! Ugyanazokból az alkotórészecskékből vagytok összerakva, mint a kövek fenn a hegyen, mint a homok lenn a patakparton! Ugyanazt látjátok mint a madarak, közös levegőt szivtok az esőerdő fáival, a déli sark pingvinjeivel! Legyen a küldetés során bármilyen veszélyes akadály vagy ellenség a félelmet kell legyőzni! Aki a félelmét legyőzi, az legyőzi az ellenségét!

Ehhez pedig taníthatok egy mantrát! Fogadjátok el ezt útravalónak tőlem. Ez egy pársoros versike, amit ajándékba adok Nektek! Ha erőtöket meghaladó akadály előtt álltok jusson eszetekbe!

„ Egyet mondok, minden gondot szétpukkant a nevetés

Minden baj bajban van hogyha körbe fogja a szeretés

Jobb, ha tudod a boldogok fegyvere az éneklés

Énekelni kell, akkor nincs félelem se reszketés!

Hangos az énekem, jó hangosan éneklem:

Én nem félek, nem félek, nem félek, ezt nézzétek meg!“

A titkos csomag

(3. rész)

Másnap reggel indultak. A jól megpakolt bőröndökkel és kedves szülői kísérettel a reptérre érkező ifjú kalandorokat nem lepte meg a tömeg, a sok várakozó, siető utas. Csak a feladatra koncentráltak. Mi lehet ez a küldetés?

Muci egy sajtosrolót majszolt, Fuci közös képet – szelfit - készített az szülőkkel, Cuci pedig szemmel tartotta a terepet.

Egyszer csak két Magyar vizsla lépett mellé.

- Jó napot, mi a biztonsági szolgálathoz tartozunk! Ön ez a csomag?

- Igen természetesen!

- Kérem megtenné, hogy felteszi ide? Átengedjük ezen az átvilágítóberendezésen, így kiszimatoljuk, hogy felviheti e a repülőgépre!

Komolynak tűntek a vizslák. Gravírozott nyakörvükön csillant meg a lámpafény. Elegáns nadrágjukon volt egy lyuk, ahol kidugták a farkukat és ha akarták jól megcsóválták – mint általában a vizslák.

Cuci mellé ért Fuci és Muci is. Azok a bőröndök is felkerültek az átvilágítóra. Kattogott. Zajzogott. Khrr.khrr. bzz. Bzz. Píty. Píty. És píty. Sípolt hármat a berendezés. Ugrottak a vizslák és kielemezték a helyzetet!

- Ez rendben lesz. Az önök csomagjai felvihetők a repülőre! Köszönjük szépen a türelmüket, jó utat kívánunk!

A Magyar Vizslák udvariasan csóválták a farkukat s ezzel kis zajt csaptak, ahogy oda-oda verték véletlenül az átvilágító berendezéshez.

Még egy fél órát kell itt várakozni amig felszáll a gép. Mit csináljunk addig srácok? Kedvem lenne edzeni egy kicsit, de itt maximum csak fekvőtámaszozni lehet és guggolni.

- Viszont van wifi hálózat. Felcsatlakozom és megnézem milyen hosszú lesz a repülés.

- Én arra gondoltam, hogy OK Nepál így és OK küldetés úgy, de nem illik üres kézzel menni. Még ha véletlenül is, de az ellenség barátságos lesz akkor legyen már neki mit adni. Veszek némi szívmelengető édességet, mentolos rágót, nagyon csípős rágót és egy békás gumicukrot. Ez lesz a csapat túlélő csomagja! Benne vagytok macskákok?

- OK Muc! De aztán igyekezz vissza. Nehogy lekéssük a repülőt!

Itt találkozunk nemsokára!

Nagy sorbanállás volt az édességes boltnál a repülőtéren mindenki szeret vásárolni, aki teheti ezzel üti el az időt. Muc is összeválogatta becsülettel, ami a küldetéshez szükséges – mármint ilyen édesség és mentolos rágó tekintetében. A nagyon csípős cukor most akciós volt, ha hármat fizet – 6 ot vihet! Egy ilyen csábító ajánlatnak nem tudott ellenállni, igy hát mindkét keze nagyon tele volt.

Ahogy ott várakozott egyszercsak nekiment egy óázó vízilógyerek!

A kis vízilóbébi a földre troggyant, de mivel bébinek is nagyon nagy volt nem lett semmi baja. Mucikát látva nagyon boldog lett és örömében neki akarta adni a cumiját.

- Tyá tyá. Zum, zumi – zumi. És tologatta Mucika szája felé a vízilónyálas cumikát.

- Igazán kedves vagy de nem. Nekem ezt ne, ne így. Légyszíves. Nyugszik a baba. Hol vannak a szüleid. Igen?! Nem kérem a cumikát, szépen az a tied – próbálta csitítgatni az óriásbébit.

- Ó elnézést! - jöttek oda iparkodva Vízilóék. Frédike megint elkalandoztál. Még szerencse hogy ilyen könnyű megtalálni, nem igaz? Jó nagy darab baba, de olyan ártatlan.

- Szívesen vigyáztam rá, de a cumikát nem kérem! - válaszolt pironkodva Muci, mert nyakában lógó kisvízilókkal még nem volt dolga.

A repülőtéren minden nagyon gyorsan történik. Egymás után mondják be, hogy melyik gép honnan indul, melyik gép honnan jött éppen meg. Nagyon felnőttes világ észnél kell lenni!

A három macskanindzsa újra együtt volt a találkozási pontnál. Az küldetés túlélőcsomagjával együtt felszálltak a gépre, az szépen elemelkedett a földtől és elrepült.

A repülés egy emlékezetes dolog egy olyan történés amit egykönnyen nem felejt el az ember. Főleg nem, ha macskanindzsa. De erről majd egy másik mesében esik szó. Most elég az hozzá, hogy a miskolci pékségből telefonhívással indult küldetés tagjai szerencsésen megérkeztek Nepálba. Az állomáson egy szurikáta várta őket. Nem tudták ki az, de ismerhette őket : egy táblát tartott a kezében: Cucika, Fucika, Mucika.

Autóba szálltak és átvágtak a városon míg nem egy kolostorba értek, ahol csupa narancssárga ruhába öltözött szerzetes lakott akik kedvesek voltak és mosolyogtak a három új vendégre. Az első közös vacsoránál a kolostor vezetője egy Panda, köszöntötte a vendégeket , elmondta nekik, hogy most egy ideig itt fognak lakni és tanulni. És nagyon örül a találkozásnak, mert még ha ők macskák is Európából, akkor is van nagyon sok minden, amiben hasonlítanak egymásra ! - - Például – mondta a Panda – hasonlóan megtörténhet velünk a véletlen. Vagy, ha pontosabban akarok fogalmazni, lehetnek mindenütt jó barátok, akik még nem is mutatkoztak be, de attól még jó barátok. Titkos küldetésetek titkos segítői.

Ha jól tudom – folytatta a Panda – Muci nevű nindzsa hozott nekem valamit Európából.

- Igen! Kiáltott fel Muci. Békás gumicukor, mentolos rágó és csípős cukor!? Amit a reptéren vettem ajándékba. Igazából a küldetés túlélőcsomagja lenne, de szívesen megkínáljuk!

Már nyúlt is a zsebébe, de legnagyobb meglepetésére az édességeknek hűlt helye volt. Se béka, se rágó, se cukor!

- Hát ez nem igaz! Srácok! – nézett barátaira, miközben zsebéből egy pendrive-ot vett elő!

Srácok, nagy baj van! Illetve nincs olyan nagy. Csak, hogy túlélőcsomag volt nincs, de leginkább az az érdekes, hogy kié ez, , mikor és hogyan került a zsebembe ez a, ez az izé, ez a pendrive?!

- Ezt vártuk. Ezt vártuk már nagyon. Köszönjük ifjú idegen barátaink hogy elhoztátok nekünk! – mondta Panda.

A három macskanindzsa tanácstalanul egymásra nézett. Valaki belecsempészte Muci zsebébe? De ki és mikor?

Bánya, a tigrisek földjén

(4. rész)

Miután a vacsora véget ért mindannyian a szobájukba mentek, a külön szobájukba, ugyanis itt mindenkinek volt külön szobája. Na nem valami nagy hodály, épphogy csak egy kis ágyikó, meg egy szekrényke, ami mellett a falon volt egy bordásfal, hogy mindenki tudjon gyakorolni. Ez ugyanis, mint kiderült, egy ilyen gyakorló iskola és egyben kollégium is volt. Amikor tanultak a diákok - akikből később mester lett - itt is laktak. Nyáron és bizonyos nagy országos ünnepekkor persze mindenki hazament. Vagy jöttek értük és hazavitték.

Amikor elcsendesedett az épület, Cuc elővette az egyik ketyeréjét, és hívta a másik kettőt. Remélte, hogy tudnak beszélgetni egy picit a holnapi tervekről, amit vacsora után a Panda mester elmesélt nekik előre.

Szerencsére kapcsolatba léptek egymással, mert egyre gondolt a három barát, és egyszerre kapcsolták be az órájukat. Tulajdonképpen a csuklójukon volt ez az ál-óra, ami jóval több volt, mint egy egyszerű időmérő ketyere, voltak képességei is azon kívül, hogy mérte az időt. Például stopper, amivel másodpercre pontosan meglehet mérni, hogy tíz guggolást ki mennyi idő alatt tud megcsinálni. Így aztán sokszor házi versenyeken lehetett használni a stoppert. Nem volt mit tenniük, fáradtak is voltak, ezért abban maradtak, hogy pihennek és reggel majd meglátják mit hoz a sors. Ez a különleges kalanddal teli sors, ami őket olyan távoli vidékre sodorta otthonuktól és a miskolci pékségtől.

Egy zötykölődő teherautón való utazás felér egy reggeli tornával! Kedves barátom, ki e sorokat olvasod, ha tudod milyen korán felkelni, és volt már részed zötykölődő lovaskocsin vagy terepjáró teherautón utazni, Te vagy az én emberem! Tudod milyen érzés a hajnali felkelő nappal szemben ülni szorosan egy kis kényelmetlen padocskán a barátod mellett, és utazni a Tigrisek földjére? A nagy Tigrisrezervátumba, ahol szabadon élnek ezek a fenséges és titokzatos csúcsragadozók.

Cuc, Fuc és Muc pont ezt csinálta. Ott ült a három árva, de annál bátrabb macsek harcos várva, hogy beérkezzenek és végre megálljon ez a zötyögő, kvartyogó, puffogó és pöffögő teherautóból átalakított csapatszállító kocsi. Mikor ez végre megtörtént és mindenki lekászálódott, összehívták a csapatot, és indult az útbaigazítás.

A területen ugyanis egy nagyvállalat ásatásokat folytatott, a ritka lelőhely egy műholdépítéshez szükséges fémet rejtett, amit az egész Földön csak itt és az Antarktiszon lehet bányászni. Máshol egyszerűen nincs, vagy legalábbis a tudósok egyelőre nem tudják, hogy lenne.

A nagyvállalat emberei különleges fegyverzettel ellátott őrök, akik nagyon vigyáznak, nehogy idegenek bemenjenek a bánya területére. Igaz ugyan, hogy van egy nagy kapu, ahol a ritkaságnak számító bányakincset kiszállítják a Föld mélyéről, ami mellett van egy folyó is. Ez a víz a barlangból jön, szóval akármi is legyen, odabenn nagy víznek kell lennie – rakta össze magában a képet Cuc.

Mindig jó, ha van a feladat megoldásához megfelelő szerszám vagy egyéb eszköz, például kötél és gyufa is – ezek jól jöhetnek váratlan helyzetekben. Sőt, ha hosszabb útra mennek, sátor és kicsire összecsomagolható matrac és hálózsák is kell, hogy táborban vagy szabad ég alatt tudjanak aludni. Hiába, aki harcosnak áll, annak ilyenekre fel kell készülnie. Cuc, Fuc, Muc táskája ugyanúgy nézett ki, és alapvetően mindegyikben ugyanazok a holmik voltak, de egy kis különbséggel. Mindenkinek a kedvenc dolgai és saját kincse is pluszban benne voltak. Ki miben volt jó!

Egy tükröződést vettek észre egy nem olyan távoli magaslatról, egy sziklás csúcsról. Cuc azonnal észrevette, feltette a napszemüvegét, és szólt a többieknek is. Mire odaért Muc egy lábnyomot vett észre a porban – valószínűleg friss lábnyom, de valamilyen jelzés is volt mellette. Fuc pedig füge bokrot vett észre, ahogy azt is, hogy éppen érik, és szép nagy édes szemek lógtak az ágakról. El is indult arra.

A másik kettő is követte, mert mind a tükröződési fény, mind a lábnyomok arra voltak. A füge bokor mögött egy commandos ruhába öltözött tigris lapult, aki suttogott nekik, és néma csöndbe mutatta az irányt. Miközben tekintete végig a buszt, vagyis ezt a szerencsétlen csoda terepjáró zörgő teherautót jelentette.

Cuc, Fuc, Muc összenéztek, nyeltek egy nagyot, mert bizony gombóc volt a torkukban - rendesen. Egy lejárathoz értek, ami mellett volt egy forrás. A csapóajtó nagyon poros volt, és ágak voltak rajta, így nem lehetett volna észrevenni, ha eleve nincs nyitva. De szerencsére vagy szerencsétlenségükre ez most nagyon nyitva volt! Nem lehetett nem észrevenni. A hátizsákból elővették a fejlámpájukat, és bementek. Vagy tíz percig mentek lefele a lépcsőkön. Muc meg is számolta, 569 lépcsőt tettek meg lefelé – valószínűleg egy barlang vagy bánya felé.

Még nem tudták, hogy nagyon közel vannak már az ásatáshoz. Egy furcsa alapzajt hallottak, mintha gépek kotornának és fúrnának. Néha egy-egy kiáltás. "Héj, engedheted!" Vagy azt hogy: "Ok, kiemeltük, mehet vissza a csille!"

Ninja támadás a bányában

(5. rész)

Cuc az órájára pillantott, már pontosan 27 perce és 50 másodperce, hogy leszálltak a buszról. Azóta ment a stopper. Itt a Föld alatt nem működött Fuc különleges műholdas telefonja, így sajnos nem tudott csatlakozni az internetre. Hiába a technikai újítások, a fizika törvényeit ez esetben nem tudták megváltoztatni, a föld alatt nincs térerő, a rádiójelek ugyanis a sziklákon nem mennek át. Muc viszont kihasználta ezt a pár másodpercet, és benyomott egy jó kis fügét, amit még odafent szedett és tett a zsebébe.

Körbenéztek ebben a kis teremben, ahova vitte őket a lépcső. Kb. akkora volt mint egy közepes otthoni fürdőszoba. És mivel egy otthoni fürdőszoba általában egy emberre van tervezve, bizony ebben a föld alatti kis szobában eléggé szűkösen fért el a három macskanindzsa. Látni jól láttak, mert a fejlámpájuk jól világított.

Egy ajtó is volt a szobában, egy fém ajtó, amin nem volt kilincs. Ez ugyan kicsit furi volt, főleg, hogy csak kártyával lehetett kinyitni az ajtót, amit egy ilyen kis számológép szerű izébe kellett bedugni. Hogyan lehetne bejutniuk? Tanakodtak, hiszen nagyon érdekelte őket az ásatás, a különleges fém kitermelése, azelőtt még sosem jártak bányában. Egy pillanatra sem vesztették szemük elől a küldetést, tudták, hogy valaminek történnie kell. Ez nem egy turistaút.

Fuc a számológép szerű kódleolvasóhoz ment, és elkezdte birizgálni. Megállapította, hogy pont ilyen ajtók szoktak lenni Magyarországon is, amiket ő természetesen ismer, hiszen odahaza már számtalanszor kinyitotta ezeket. Hiába, a technikai tudás az technikai tudás. Elővett egy kártyát, bedugta a leolvasóba, és láss csodát: az ajtó kinyílt.

Belopóztak – egy hatalmas barlangteremben találták magukat, ahol nagy reflektorok világítottak itt is, ott is. Jó nagy fúrópajzsok és csillék dolgoztak szorgalmasan, hordták ki a törmeléket, a sziklát a felszínre, ahol aztán egy mega nagy szitán átrostálták. Ami a végén maradt, az a különleges fém, amiért az egész bányászat zajlik itt a Tigrisek földjén. Hangfalak voltak a falakon, azon keresztül idegen nyelven beszélt valaki, aki valószínűleg az igazgató lehetett. Amikor megszólalt, mindenki megállt és figyelt. Amikor elhallgatott, mindenki dolgozott tovább, jártak a gépek, szaladt tovább a csille is felfelé a fény, a földfelszín irányába.

A három barát: Cuc, Muc és Fuc egy kupac mögé lopózott, hogy jobban lássák a dolgokat. Szerencsére volt náluk egy apró távcső, amivel jobban szemügyre vették a terepet. Nem beszéltek egymással, csak intettek és a szemöldöküket húzták hol föl, hol le, hol pedig oldalra, attól függően, épp mit akartak ilyen jelbeszéddel mondani. Egy jelbeszéd nagyon hasznos tud lenni, amikor ellenséges területen zajlik a küldetés, főleg, ha tilos beszélni, mert félő, hogy meghallják és elkapják őket. Ti is tanulhattok jelbeszédet, látjátok milyen hasznos tudás az!

Hirtelen, teljesen váratlanul egy nagy kattanás hallatszott, és azzal elsötétült minden a nagy bányateremben. Minden lámpa kialudt, minden elektromos csille leállt. Egyszerűen csönd lett. A bányászok természetesen elkezdtek kiabálni!

- Hej, mi történt? Kapcsoljátok már vissza, nem látok semmit!

– Én se, pedig épp indulna a csille! Ki kapcsolta le a fényeket! Így nem tudunk dolgozni!

A bányászoknak is volt ám fejlámpája, így bekapcsolták azt a sisakjukon. Cuc, Fuc és Muc nem kapcsolta fel a lámpáját, hiszen akkor észrevették volna őket, így inkább csak lapítottak néma csendben, ahogy egy jó nindzsának lapítania kell.

Lila köd öntötte el a hatalmas bányatermet, nem lehetett pontosan látni, de ott termett kb. 10 fekete ruhás, álarcos harcos, hátukon a kardjukkal. Szaltóztak, nagyon gyorsak voltak és fegyelmezettek. Nem bántottak senkit, csak odasiettek a legnagyobb és legmélyebb gödörhöz ledobtak néhány kötelet, majd utánaugrottak. Cuc, Fuc és Muc ezt látta, hiszen ők éjjel is látó szemüvegben voltak – ez is a hátizsák tartozéka, és milyen jó, hogy elhozták, igaz?

A különleges idegen harcos-nindzsák egy ládát emeltek ki a mélyből, felhúzták. A ládát nem lehett pontosan látni, hiszen eleve sötét volt, és még lila köd is. Hogy mi volt ráírva, nem látták, de fa láda volt, ezt biztosan látta Fuc. A fekete ruhás nindzsák a ládát pontosan Cuc, Fuc, Muc irányába kezdték el vinni.

Rettegtek, hogy mi lesz, ha rájuk találnak. Akárhogy is nézték, ez itt egy valamilyen támadás, ami nagyon profi és nagyon gyors nindzsa munka. A nindzsák erről híresek. Nem lehet őket észrevenni. Nem lehet tudni, honnan jönnek elő. És legfőképpen nem lehet tudni, hova tűnnek. Nagyon gyorsak, nagyon ügyesek, nagyon jól ugranak, mozognak és harcolnak is, ha kell.

Cuc, Fuc, Muc lehasalt, és a mögöttük levő ajtóra néztek, amin lejöttek. Arra tudnának menekülni, ha kéne - ezt Cuc jelbeszéddel, tehát néma csöndben mondta el a másik kettőnek.

Ám az idegen nindzsák gyorsabbak voltak, a ládával együtt az ajtóhoz mentek. Mivel zárva volt, ezért berobbantották. És a ládával együtt eltűntek az 529 lépcsőfokot számláló lépcsőházban. Cuc, Fuc Muc azonnal utánuk szaladt, de akárhogy igyekeztek, nem tudták őket utolérni fölfele a lépcsőn. Nagyon siettek, nagyon lihegtek, nagyon erőlködtek, de mire felértek a felszínre, ahol a Tigrisrezervátumba szállító terepjáró buszok voltak, már csak azt láthatták, hogy egy ezüstszürke helikopter felszáll. Nem érték utol a fekete ruhás nindzsákat, a ládával együtt már a levegőben voltak. Sikerült meglépniük.

Kik voltak ezek? Honnan tudták, hogy a bánya mélyén van egy láda? Hogyan csinálták azt a lila ködöt? Hogy tudtak olyan gyorsan felszaladni 529 lépcsőn? És a legfontosabb kérdés: látták őket, a három macskanindzsát mindenképpen látnia kellett a fekete ruhás másik nindzsáknak, de akkor miért nem bántották őket?

- Nem gyanús ez nektek srácok? - szólt Cuci. - Miért pont mi vettük észre a lejáratot? Miért segített az elején a kommandós ruhás tigris? Miért engedtek minket oda le, miért kellett ezt az egészet látnunk? Miért azt kérdezem, miért, miért, miért? Fuc jó nagyot rúgott a vörös porba, a másik két barát, Cuc és Muc pedig állt és gondolkozott.

- Azt a buszt, azt a zötykölődő csapatszállítót mindenesetre érjük el. Semmi kedvem itt maradni egyedül a Tigrisek földjén. Azt javaslom srácok, menjünk vissza a kolostorba, és keressük meg Panda mestert. Valami nekem itt bűzlik. Valami itt nekem nagyon bűzlik... - szólt Cucika. A stoppert leállította 38 perc 38 másodperc 38 századmásodpercen állt meg a számláló. Talán lesz jelentősége ennek az időnek? A következő részben kiderül.

A bazárban

(6. rész)

Narancssárga fények kúsztak be az ablakon, egy-két kutya vakkantott, és természetesen csicseregtek a madarak. A hajnal nyugodtan várta az újra felkelő napot, és mosolygott, amikor az egyik utcasarkon egy tehénlepényt gyűjtögető kislányra küldte első reggeli sugarait.

Indiában a kutyák és a tehenek is az utcán élnek. Mindenki vigyáz rájuk, nem lépnek rájuk még akkor sem, amikor a város legforgalmasabb pontján képesek látványosan elheveredni és mély, szuszogó álomba szenderülni. Zsibong, dudál, hangoskodik, siet, dolgozik, igyekszik mindenki a városban, ezek a kutyák, az indiai dingók pedig a drótos-rozsdás szőrzetükkel mit sem törődnek a kánikulával, fogják magukat, és leheverednek az utca közepére. Mit nekik zebra vagy lámpa vagy autóforgalom?

Hőseink nem pihentek. A három nindzsa a felkelő nappal együtt ébred, iszik egy pohár vizet, fogat mos, átöltözik és máris megy edzésre. Még reggeli előtt, mielőtt bármit is csinálnának, bizony edzés van! Hiába a jó erőnlétre szükség van! Aki spárgázni akar, hátraszaltózni, helyből akkorát ugrani, mint egy tigris, annak gyakorolni kell. Edzésben kell tartani a szervezetét.

Persze, az sem mindegy hogy mit esznek azok, akik ezt a különleges harcművészeti edzésprogramot gyakorolják. De erre majd kitérünk máskor.

Legyen elég most a meséhez, hogy nagyon kitartóan edzettek; Cuc, Fuc és Muc igazán jó kondiban várta, hogy újabb részletek derüljenek ki a titokzatos küldetésükkel kapcsolatban.

Kedd reggel volt. Ilyenkor nagyon sok zöldséges érkezik a városba, és az árusok kipakolják a portékát az utcára. Van, aki kisteherautóval jön és több zsák répát akar eladni, van aki a biciklijére teszi fel a zsákot, és úgy tolja ide. Nagy forgatag alakul ki ilyenkor. A bazár életre kel! Mindenki eladni akar – jaj, fene nagy kiabálás veszi kezdetét ilyenkor! Na nem kell megijedni, senki nem azért kiabál, mert mérges, pusztán azért, hogy meghallják a kedves vásárlók a hirdetését!

- Papaya, pomelo, dinnye és banán, tessék csak vigyétek! Nincs finomabb talán!!! - kiáltott egy nagy tölcsérbe egy derék hindu árus, éppen Fuc füle mellett. De szerencsére nem süketült meg, mert a másik fülébe is kiabált már valaki.

- Vegyenek narancsot, kiadom a parancsot!!!

Szóval muszáj kiabálni, ezt Ti is kipróbálhatjátok! Álljatok össze legalább hárman, és játsszatok bazárosat! Hangos, piaci forgatag, mindenki jön-megy, nagy a zsúfoltság. Kell egy vásároló, aki középen áll, és az árusoknak az a feladata, hogy ez a gyanútlan kis vásárlócska meghallja a hirdetést.

Először próbájátok suttogva mondani: papaya, pomelo, dinnye és banán, tessék csak vigyétek, nincs finomabb talán! Aztán egyre hangosabban és hangosabban – egészen addig, amíg a vásárló meg nem hallja, és megveszi végre valahára a dinnyét!

Cuc macsekkal is megtörtént ez az eset! Addig mondogatták neki, hogy dinnye-dinnye, amíg vett egyet. Bár a macskák egyáltalán nem a dinnye szeretetükről híresek, azt gondolta Cuc, hogy így le tudja rázni ezt az akaratos árust. Sajnos sokszor annyira rámenősek…

Amikor fizetett, a zsebéből kivette a pénzt, de figyelmetlen volt, és valaki hátulról kicsavarta a kezéből, és elszaladt vele. Mire Cuc megfordult, már legalább két ugrásnyira volt tőle a tolvaj. A tolvaj feltehetőleg kendőt viselt, így nem lehetett látni a haját. Vagy a szőrét, szóval akkor még nem lehetett tudni, hogy miféle szerzet.

Cuc a nyomába eredt! Nana! Amikor végre (egy ügyes falra felugrással) a tolvaj elé került, hirtelen ott termett egy másik tolvaj! Szakasztott, ugyanolyan fekete kendőben - és átpasszolta neki a pénztárcát!

Na, Cuc macsek hiába jó nindzsa és sokat gyakorolt, ezt a cselt bevette. És elesett. Szerencsére odaért Fuc és Muc is, akik segítségül üldözőbe vették rejtélyes támadóikat. Elég ügyesen menekültek előlük, kicsit gyors volt a tempó, főleg hogy a szűk sikátorokban rengeteg ember volt, a nagy tömegben nem lehetett gyorsan szaladni. Szóval hiába voltak jó futók, a gyorsaság most nem segített.

Cikáztak a rablók, közben ide-oda egymásnak dobálták szegény Cuc pénztárcáját. Nagyon nehezen lehetett bármi cselt is bevetni ellenük, már majdnem feladták amikor is az egyik rejtélyes támadó megállt és megfordult. Levette álarcát és kiderült, hogy macska, ráadásul nagyon szép macska, egy macska lány. Ő tehát ez a titokzatos idegen, aki nindzsa bátorsággal és ügyességgel túljárt az eszükön.

- Sziasztok, a nevem Anz. Két társam Nanz és Tanz. Mind a hárman fekete öves, angolul, kínaiul és nepáliul beszélő harcosok vagyunk! Feladatunk a Fehér Fagyöngy tea receptjének őrzése. Nem engedhetjük, hogy az Örmény Egér kezébe jusson.

Szegény csávókáimnak leesett az álla. Erre aztán nem számítottak! Egy kis gyümölcsvásárlásból ekkora újdonságot!

- Most pedig veletek megyünk mert meg szeretnénk ismerni Titeket. A jelek alapján Ti vagytok azok, akikkel együtt kell dolgoznunk egészen a küldetés végéig. Nos, Cicókák, merre laktok? – kérdezte pimaszul Anz, és visszaadta Cucnak az elveszett pénztárcát.

A Pendrive titka

(7. rész)

Anz a vacsora után elővette a számítógépét, hogy dolgozzon egy kicsit. Fontos volt neki a számítógépe,  zenéket is azon hallgatott,  néha filmet is nézett rajta. Volt hozzá egy töltő,  amit néha konnektorba kellett dugni,  hogy feltöltse magát és akkor bárhol lehetett használni.  Néhány órát kibírt teljes hangerőn.  Sokszor az edzésre is ezt vitte le és a lányokkal erre edzettek.

Körbe ülték a többiek.  Mindenkit nagyon érdekelt, hogy mi lehet ezen a pendrive-on, amit tudtuk nélkül csempésztek át a határon - két repülőtéren  keresztül Sátoraljaújhelyről egészen Nepálig? Ahogy Anz fogta az ölében, a bal kezénél oldalt volt egy lyuk, ahova pont befért. Ebben a századmásodpercben apró kék villanó fény jelezte, hogy működésbe lépett!

- Azt a rottyantot bölénypukiját! Srácok ez valamit nagyon mutatni fog! Látjátok? – kiáltott fel Muc macsek! Anz, Nanz, Tanz no és Cuc, Fuc és Muc tekintetét a képernyőre szegezték. Ezt olvasták.

A világban található természeti és szellemi tudományok Nagy Tudósai mindig készen állnak megosztani tudásukat. 

A HÉT OROSZLÁN

Meteorolgus

Ő figyelt az időjárásra, a felhők és száraz évszakok vándorlási útvonalára, ő volt, aki képes volt irányítani az időjárást minden időben és olyan térben, ahol a természet erői képesek működni!  A világok keletkezése előtt egy oroszlánkölyök bajszáról lecsöppenő harmatcseppből keletkezett az őstenger.

Fizikus

Minden mozgás minden apró sebességváltozás minden apró repedés a koordináta rendszerben csakis benne történt meg. Nagyon gyorsan számolt fejben, a szőre csillogás volt.

Űrkutató

Csillagok keletkezése és csillagok bukása ezzel az oroszlánnal együtt történt. Minden ami a kozmikus térben történik egyértelmű számára nemcsak a szuperszámitógépe, hanem a nagyon nyílt és békés szándéka miatt.

Génkutató

Az apró sejtek és bonyolult molekulák mikroszkopikus világa egy külön tudomány. Vajon mitől eper izű az eper és hogyan lehet nagyfülü kutyust tenyészteni? A génkutatók laboratóriuma maga az élővilág amiben élünk!

Nyelvész

Minden nyelven meglehet tanulni társalogni de beszélni valakivel nincs szükség nyelvtudásra. Természetesen minél választékosabban fejezzük ki magunkat, annál jobban tudjuk bizonyítani elkötelezettségünket, de a nyelveken túli nyelvek családjának mindenki tagja, a nyelveken túli nyelvnek mindenki a tudója születésétől fogva!

Informatikus

A digitális univerzum ismerete legalább olyan fontos, mint a hagyományos világokban szerezhető testi, technikai és szellemi tudások. A valóság része a digitális valóság, Az önmagában, emberi tevékenység, nélkül létező valóságokban nincs emberi értelemben vett valóság. Az információ az interneten áramlik, amit a számítógépek irányítanak azokat elvileg az internetről is lehet irányítani. Ez egy új tudomány.

Művész

Neki minden ami történik tapasztalat és semmi nem végleges valóság hanem egy szerepjáték. Belső szellemi munka és nagyon szigorú külső gyakorlat egyben. A cselekvő oroszlán ritkán öncélú, mások figyelmét mindig megszerzi.

VÉGE

Majd ez volt még odaírva egy következő oldalon, ami sokáig úgy maradt. Vidám zene, táncos féle szólt az üzenet alatt ezért  a 6 kis barát egyáltalán nem fét.  Inkább gyorsan, érdeklődve olvastak tovább.

Ha eljön a sötét kor, ha eljön az idő, a Hét Oroszlán készen áll összeadni tudását, megosztva ezzel a világ tudásainak mindenkori  energiáját. A végtelen tudás energiái képesek minden rossz szándékot semlegesíteni és visszaállítani a gyarapodás korát!

Hallgasd és nézd meg az Anyám tyúkja korábbi adásait ITT >>