A FOMO szindrómáról más biztosan hallottál - arról a félelemről, amely miatt nem mer offline lenni valaki, mert fél, hogy lemarad - és ezért állandóan elérhető emiatt a social media felületeken. És most itt az ellentéte: a Joy of Missing Out - vagyis a "kimaradás öröme". Az Én Vagyok Itt!-ben a szociálpszichológus mondja el, miből áll ez az öröm!
A FOMO (Fear of Missing Out) szindróma megjelenése jóval a közösségi oldalak megjelenése előttre datálható. 
A FOMO akkor jön, amikor a túl sok választási lehetőség közül frusztráltan választ ki valaki egyet -vesz meg mondjuk egy bizonyos típusú autót - mert folyamatosan az jár a fejében: nem jártam volna-e jobban valamelyik (akár több) másikkal...
Ismerős érzés? Vagy az, mikor úgy döntesz, nem mész bulizni péntek este, mert inkább egy jó filmet néznél meg otthon - és maradsz.
A FOMO-t magyarul úgy mondhatnánk: a bőség zavara. Az euro-amerikai kultúrkör fogyasztói társadalmában megfigyelhető pszichés jelenség. Dan Herman szociálpszichológus-professzor figyelt fel rá 1996-ban egy fókuszcsoportos vizsgálat során. Vásárlókat kérdezett, akikről kiderült, hogy nem tette őket boldoggá a kiválasztott termék, mert azon agyaltak, mi lett volna, ha a másikat veszik meg.....vajon nem lennének-e boldogabbak . Dr Herman 2000-ben nevezte el FOMO-nak a jelenséget és azóta is kutatja. Érdekes, hogy a felfedezés nem a lélek-búvárok irányából, hanem a marketing felől érkezett a pszichológiába - de a közösségi oldalak térnyerésével rengeteg feladatot ad a pszichológusoknak is a mai napig.
De a nyugis filmnézés helyett folyamatosan cseng a messenger, jönnek a bulimeghívások, fotók - vagy az értesítések a Fb-ról, Instáról, hogy valamelyik haver épp posztolt egy buliból - amelyen nem vagy ott...és lassan befészkeli a fejedbe magát a gondolat, hogy lúzerség volt itthon maradni...
Mindkét helyzetben az a szomorú, hogy nem tudod élvezni a választásodat. Nem tudsz figyelni se a filmre, se a választott autóra, végső soron elégedetlen leszel az egész élettel.
A Joy of Missing Out pont ennek az ellentéte. Élvezd tudatosan a helyzetet, amelyben vagy épp. Legyél abban - és csak abban - jelen.
A fenti példánál maradva pl. mi lenne, ha kikapcsolnád az értesítéseket? Lehet, hogy élvezni fogod a filmnézést? Vagy dőlj hátra kényelmesen a kiválasztott autóban és élvezd az utazást. Összpontosíts arra, amit látsz és érzel épp - ne arra, amit érezhetnél egy másik kocsiban. Vajon így nagyobb örömödet leled a választásodban?
A válasz: igen. És helyben vagyunk. Ez a JOMO. A Joy of Missing Out.
Az első fogyasztó a történelmeben, aki tudatosan élvezte a JOMO-t valószínűleg Szókratész lehetett. A bölcs görög filozófusról feljegyezték, hogy a piacon körülnézve egyszercsak így összegezte a látottakat: - Nohát! Mennyi mindenre nincs szükségem!
A JOMO az, mikor tudatosan kiélvezzük azt, hogy kikapcsoljuk magunkat a folyamatos hírfolyamból, és csak arra a tevékenységre összpontosítunk, amit végzünk épp.
Amennyire egyszerűnek hangzik, annyira nehéz megcsinálni. Hogy miért? Mert hozzászoktunk a multitaskinghoz, a folyamatos figyelemmegosztáshoz és az egyszerre több helyen léthez (valóság és virtuális tér, séta közbeni telefonálás) stb, stb, stb.)
Hogyan hozhatod szinkronba magad az egyszerű valósággal - hogy megtapasztalhasd a kimaradás örömét?
Hallgasd meg a szakértő tippjeit!
