Beköszöntött a nyár, és a hőség soundtrackjét nagyszerű lemezek biztosítják. Ezen a héten az elektronikus rockban utazó Garbage, a korábban Marina & The Diamonds néven alkotó Marina, az elsöprően sikeres Maroon 5, a trap-trió Migos és a garázsrockos Sleater-Kinney újdonságát ajánljuk a hét megjelenései közül. Az albumok a lemezcímekre kattintva meghallgathatóak.
Garbage – No Gods No Masters (Stunvolume / Sony)
Egy skót énekesnőt (Shirley Manson) és három amerikai férfit (Duke Erikson, Steve Marker, Butch Vig) foglal magába a Garbage. Az elektronikát és a rockzenét ügyesen vegyítő csapat a kilencvenes évek második felében élte fénykorát – különösen Version 2.0 című 1998-as albumuk aratott komoly szakmai és kereskedelmi sikert. 2005 és 2010 között szüneteltették működésüket, azóta viszont ismét aktívak, és továbbra is izgalmas lemezeket készítenek. A filmzenés ihletettségű és számos társasalmi problémára reflektáló No Gods No Masters immáron a hetedik a stúdióalbumuk, és ezt Manson énekesnő is fontosnak tartotta kihangsúlyozni: „a hetes szám fontos szerepet játszik az album tartalmában, és természetesen a hét főbűnre is kitérünk.”
Marina – Ancient Dreams In A Modern Land (Atlantic / Warner)
Két évet kellett várni a walesi énekesnő, Marina Diamandis ötödik nagylemezére, ami az Ancient Dreams In A Modern Land címre hallgat. A korábban Marina And The Diamonds néven alkotó előadó előző stúdióalbumával hagyta el művésznevét, ahogy korábbi, színpadi perszónáját is; azért, hogy rajongói teljes, önazonos valójában is megismerhessék. Új albumának hangzásával korai időszakát idézi fel – a tízdalos lemezen ugyanolyan arányban hallhatunk társadalom kritikus, a zeneipar negatív hatásaira rámutató, ám annál táncosabb pophimnuszokat, mint ahogy a Marinától szintén jól ismert, zongorás balladákat. Az új korong dalait az énekesnő június 12-én egy, a sivatag közepéről streamelt online koncerten mutatja be, de addig is a Venus Fly Trap videoklipjével már betekinthetünk a 2021-es látványvilágba.
Maroon 5 – JORDI (Interscope / Universal)
Az elmúlt közel két évtizedben elképesztő sikerszériát produkált a Maroon 5. A legalább 120 millió eladott lemezzel büszkélkedő kaliforniai popzenekar 2003-ban robbant be a This Love című slágerrel, és azóta az életünk filmzenéje, akár akarjuk, akár nem. Eddig 15 dallal kerültek be az amerikai top 10-be, és minden bizonnyal a JORDI címre hallgató hetedik albumuk ismét a csúcsra repíti őket. A Mickey Madden basszusgitáros távozását követően kiadott lemezen közreműködik Megan Thee Stallion, Blackbear, H.E.R., YG és a Fleetwood Mac énekesnő Stevie Nicks, de megidéződik két elhunyt rapper, Juice WRLD és Nipsey Hussle is. A lemezcímet Jordan Feldstein, az együttes menedzsere és egyben jóbarátja ihlette, aki négy éve hunyt el, mindössze 40 évesen – a Memories című dal is kifejezetten róla szól.
Migos – Culture III (Quality Control / Universal)
Ha Georgia és hip hop, akkor elsőre mindenkinek Atlanta városa na és az Outkast ugrik be, de ne feledkezzünk meg a mindössze 30 ezres népességű Lawrenceville-ről – még akkor sem, ha valójában egy atlantai külvárosról van szó. Innen indult el napjaink egyik legsikeresebb hip hop/trap alakulata, a Migos, melynek tagjai érdekes rokonsági kapcsolatban állnak egymással: Quavo tulajdonképpen Takeoff nagybátyja (pedig csak három évvel idősebb nála), Offset és Quavo pedig unokatestvérek. Culture című második, illetve Culture II című harmadik albumuk egyaránt No. 1 lett Amerikában, most pedig itt a trilógia harmadik része, Culture III címmel. A vendéglista valami egészen döbbenetes: Drake, Cardi B, Future, Justin Bieber és a ma szintén albumot megjelentető Polo G adják egymásnak a mikrofont, és a Maroon 5 friss lemezéhez hasonlóan itt is hallhatunk egy posztumusz betétet Juice WRLD-től.
Sleater-Kinney – Path Of Wellness (Mom + Pop)
A Washington államból induló Sleater-Kinney a riot grrrl mozgalom részeként alakult a kilencvenes években, és eleinte olyan előadóktól merített ihletet, mint Patti Smith vagy a Siouxsie And The Banshees. Az első korszakukban, 1994 és 2006 között hét albumot adtak ki, majd egy tízéves csendet követően 2015-ben tértek vissza a No Cities To Love című nagylemezzel. Ez már az amerikai top 20-ba is befért, és jó visszhangja volt a St. Vincent producerkedésével rögzített 2019-es No Center Won’t Holdnak is, amit Janet Weiss dobos még felvett a zenekarral, de mire a meglepően popos hangzású album megjelent, már otthagyta a többieket. A ma megjelenő Path Of Wellness a Sleater-Kinney első albuma duettként, bár ez nem teljesen állja meg a helyét, ugyanis az együttes élőben három turnézenésszel is kiegészül.
