Különféle apróságok elmélyíthetik, de el is lehetetleníthetik a kapcsolatokat.

Szoktuk mondani, hogy bizonytalan világban élünk, ahol semmi sem állandó, még a kapcsolatok sem. A szerelem mindenkire ugyanakkora eséllyel rátalálhat, de a happy end nem garantált. Statisztikailag alátámasztott tény, hogy a házasságok igen jelentős hányada, nagyjából a fele válással végződik, sőt ez még nem is drasztikus ahhoz képest, hogy Belgiumban ez nagyjából a házasságot kötők 75%-ára igaz.

De vajon lehet-e tudni előre, hogy melyik kapcsolat az amelyik valóban sírig tart, és létezik-e olyan, hogy egy házasság, vagy élettársi viszony eleve kudarcra van ítélve? Dr. John Gottman pszichológus szerint igen. A szakember azt állítja, 91%-os pontossággal képes bejósolni, hogy egy kapcsolat az együtt, vagy a külön felé halad-e, mégpedig a pár vitáinak megfigyeléséből. Miután Dr. Gottman annak szentelte az életét, hogy minél inkább feltérképezze a párkapcsolatok dinamikáját. Munkája során négy olyan dolgot talált, ami előre képes megásni a párkapcsolatok sírját. Ezeket ő csak a „szerelem apokalipszis négy lovasának” hívja.

Lássuk, mi az a 4 dolog, ami a szakítás szélére taszíthatja a párokat!

1. Kritizálás

A kritizálással nagyon óvatosan kell bánni a szerelemben. Nyilván nem arról van szó, hogy valaki ne legyen őszinte, vagy ne mondhassa el a véleményét. Nem mindegy azonban a stílus! A kritizálás gyakran olyan szavakkal jár együtt, mint a „mindig”, vagy a „soha”, és gyakran arra megy ki a játék, hogy a másikat valamiért okoljuk, hibáztatjuk. A másik fél ezt nyílt, a személye ellen irányuló támadásnak fogja venni, aminek következtében ő védekezésre kényszerül, ami nyilvánvalóan rossz érzés, főleg hosszú távon.

Dr. Gottman szerint jobb, ha úgy írunk körül egy problémás helyzetet, hogy közben nem ítélkezünk. Kerüljük az olyan formulákat, mint a „Te sose törődsz”, vagy „Te mindig önző vagy”. Inkább igyekezzük az érzések szintén megfogalmazni, hogy mit élünk át, és ahelyett, hogy utasítanánk, vagy panaszkodnánk, tanuljunk meg a másiktól kérni.

2. Lekicsinylés

Dr. Gottman szerint a másik lekicsinylése, lenézése a válás első számú bejóslója. Ilyenkor az egyik fél valóban rosszindulatúan közelít a másikhoz és az a célja, hogy megalázza. Ha nem áll távol tőled a szarkazmus, a cinizmus, és hogy szem forgatva gúnyold a partnered, akkor lehet a párod is valami hasonlót él át. Mindez nagyon káros, hiszen ennek hatására a másik fél önbizalma egyre csökken, értéktelennek, jelentéktelennek érezheti magát.

Érdemes tehát egy kicsit tudatosan odafigyelni, arra, hogy nem kell mindig mindenre megjegyzéseket tenni. Türelmesnek, toleránsnak és elfogadónak kell lenni másokkal, elvégre tőlük is ezt várjuk el, így mi miért nem adjuk meg?

3. Mártírkodás

A védekező pozíció általában a kritika ellen felállított páncél, de ahogy az éles megjegyzések, úgy a mártír szerep is méreg a párkapcsolatnak. Ha valaki folyton kijátssza az „ártatlan áldozat kártyát”, az a felelősséget konstans a másikra hárítja, s így a megoldást is tőle várja.

Az ilyen típusú személyek szájából sűrűn hangzik el, hogy „Én nem tettem semmi rosszat”, vagy „Nem az én hibám, hanem a tiéd”. Ehelyett érdemes meghallgatni a másikat, mint sem élből hárítani mindent, s ha bizony valamiben mi vagyunk sárosak, nekünk kell a felelősséget is vállalni. Ehhez pedig az is hozzátartozik, hogy ki kell tudni mondani a varázsszót: „Sajnálom”.

4. Elszigetelődés

Ez általában akkor lép életbe, mikor az első három már elért egy olyan szintet, ami tarthatatlan. Az egyik, (vagy mindkét) fél egy falat húz maga köré, kapcsolatban van, de valójában egyedül. Egyfajta apátiába süllyed, már a vitákba sem megy bele, nem kezdeményez beszélgetést, mind fizikálisan, mind érzelmileg nyújtja a távolságot a másiktól.

Ennek következtében a másik visszautasítást és elhanyagolást él meg. Annak érdekében, hogy ez ne történjen meg, érdemes mindig inkább elszámolni háromig, összeszedni a gondolatokat és higgadt fejjel átrágni a dolgokat. Így a másik érezni foga, hogy fontos és értékelve van.

Forrás: Brightside

Lead: Pexels.com