Mi történik, ha a drog ver éket a családba?
A Csodálatos fiú apa és fia megbonthatatlan kötelékéről és a kettejük közti szeretetteljes szövetségről szól, mely a filmben egy bűvös szó köré épül: „Mindennél”. Ez első hallásra egész idillinek tűnik, de persze önmagában sem az élet, sem a film nem ilyen egyszerű.
Ahogy kihunynak a fények és elkezd pörögni a film rögtön az események középpontjába csöppenünk. A megtörtént eseményeken alapuló történet főszerepében David Sheff (Steve Carell) szabadúszó újságíró, aki aggódva várja haza imádott fiát, Nic-et (Timothée Chalamet). Az aggodalom és a félelem teljes mértékig megalapozott, hiszen Nic alkohol- és drogfüggő.
Innentől fogva a film egy pillanatra sem enged kételyt érezni afelől, hogy a függőség betegség (ami nem mellesleg naponta! 150 halálos áldozatot követel és az 50 év alatti korosztály vezető halálozási oka). A Csodálatos fiú nem lök be minket a kábítószerfüggőség mocskos gödrébe, nem tudjuk meg pl. mikor és hogyan kezdi Nic a droghasználatot. De mindez szándékos, hiszen a film egyik fő üzenete, hogy amit látunk, nem egyedi eset. Nem csupán Nic-ről szól, hanem bárkiről, mert ez valóban megtörténhet bárkivel. A függőséget sokan távolítják maguktól, hogy ez csak olyanokkal eshet meg, akik tanulatlanok, vagy rossz családi körülmények közt nőnek fel, de ez nincs így. A függőség nem válogat, ilyen értelemben senki sincs biztonságban.
Egy fiatal fiú úgy próbálja betölteni a magában érzett űrt, hogy különféle drogokat próbál ki. Idővel egyre erősebb és károsabb szereket kezd használni, mígnem eljut talán mind közül a legveszélyesebbig, a kristálymetig. Eközben az ingerküszöbe egyre nő, egyre nagyobb mennyiséget kell a szervezetébe juttatnia, így vész el fokozatosan az irányítás képessége és alakul ki a függőség ördögi köre.
Nic is ebben a körben őrlődik folyamatosan, s ezt mi vele és családjával együtt éljük át. A film szívbemarkolóan mutatja be azt a hullámzást, miként üt be a baj, jön a mardosó bűntudat, elhangzanak az ígéretek, elindul a javulás, majd a démon újra felüti fejét, megtörténik a visszaesés és kezdődik minden elölről. A film történetvezetése is ezen pontokon ugróiskolázik, előre és hátra. A fiú kálváriája is gyönyörűen ábrázolt, de az apa szerepét átérezni egy fokkal még szívfacsaróbb. David mindent elkövet, hogy segítsen a fián, de a legfájóbb pillanat az, amikor rájön, hogy az ő szeretete kevés ahhoz, hogy megmentse Nic-et. A fiát, akit mindenekfelett szeret, egyszer csak idegennek érzi, és nem tudja visszakapja-e valaha. Mindeközben pedig szépen lassan Nic is felismeri, hogy a drog csupán egy eszköz, mellyel az számára nem tetsző valóságot és az önmagában érzett űrt igyekszik kiszínezni, és megérti, hogy egy megoldás létezik csak, a teljes absztinencia.
A film egy pillanatra sem enged szabadulni ettől a fojtogató hullámzáshoz, amit csak aláhúz, hogy tudjuk mindez igaz történeten alapul, ugyanis Nic és David Sheff memoárjaiból készült. A történet lüktetését apa és fiú perspektívájának váltakozása adja, amit elképesztő érzékenységgel tölt meg a két főszereplő Timothée Chalamet és Steve Carell. Külön-külön is meggyőző alakítást hoznak, de a kettejük dinamikája varázsolja igazán különlegessé a filmet. S, még egy igazán kedves háttérinformáció, hogy a film címét egy John Lennon dal adja, a Beautiful Boy, melyet saját fiának, Sean-nak írt. Egyfajta altatódal ez, amiben az apuka úgy őrzi a fiú álmát, hogy elhessegeti a körülötte leskelődő démonokat. Épp így igyekszik David is vigyázni Nic-re és segíteni, hogy kitaláljon a sötétségből. Kell ettől csodálatosabb?
Íme az előzetes! A soudtrack-et is érdemes meghallgatni, mert zseniális!
Lead: IMDB
