Most szól:
Vezeti:
2019.10.01 Kedd . 19:01

Az univerzum zenéje, avagy a dal, amit nem tudunk megunni: műsorvezetőink időtálló kedvencei

Tartozunk egy vallomással: a talán misztikusnak hangzó „univerzum zenéje” kifejezést gyakran használjuk a szerkesztőségben arra a dalra, ami örök kedvencnek számít, amit nem tudunk megunni, amit képesek vagyunk akár végtelenítve is hallgatni, bármikor, bármilyen élethelyzetben. Nincs is jobb apropó az október elsejei Zene világnapjánál arra, hogy műsorvezetőink elárulják, számukra melyik az a dal, ami valamiért különösen kedves.

Bikfalvi Tamás, Talpra magyar

„Erre a kérdésre nálam csak a Rammstein: Ich will című dala lehet a válasz! Olyan energia járja át a dalt, hogy amikor meghallom, minden megszűnik, és csak a célra tudok fókuszálni! A cím lefordítva annyit jelent, hogy akarom, ami minden élethelyzetben át tud lendíteni a holtponton.”

Iller Bálint, Eszembe jutottál

„Hogy nekem mi az ’univerzum zenéje’? Nem is egy zene, hanem egy egész lemez! Méghozzá az angol zenei varázsló, Mike Oldfield 1998-as korongja, a 17. nagylemeze, a Tubular Bells III. Nem az egy, nem a kettő, hanem a három! Amelynek alap hangzására Ibizán talált rá, és az elektronikus zene egyik legzseniálisabb albumát hozta össze!”

Majoros Rita, Petőfi összes

„Ami mindig erőt ad: Soha - Mil pasos!!! Igazából nem tudom miért pont ez, de bármikor meghallom, libabőrös leszek és végem van! :D”

Szilágyi Zsolt, Egész úton hazafelé

„Engem egy jó Dr. Dre bármikor fel tud pörgetni, ilyen például a Still D.R.E.!”

Boros Csaba, Minek nevezzelek

„Azt gondolom, hogy ahogy az ember öregszik, és megtapasztal egy csomó dolgot, úgy kezd el a letisztulás irányába menni, és a letisztultság itt a megfogalmazható egyszerűséget jelenti. Lennonnak ez a dala ezért zseniális: roppant egyszerű a dallam és a zongorakíséret is, mégis sikerült maradandót alkotnia, aminek az üzenete túlmutat a dalon. Hozzáteszem, hogy ehhez kellett egy olyan előadó, egy olyan különleges ember is, mint Lennon.”

Meggyesi Gábor, Rontom bontom

„Biztos, hogy nem tudnék egyet kiemelni, mert rengeteg műfajból, korszakból vannak különböző ’nagy’ kedvenceim. De ha mindenképpen meg kell nevezni egyet, akkor a The Moody Blues - Nights in white satint mondanám (és milliószor meghallgattam már a Ladánybene 27 – Fürdik a lelkem című slágerét is!)”

Péczeli Dóri, Hétvége Petőfivel

„Az univerzum zenéje számomra Neil Youngtól a Harvest moon. Mindig van bennem egy cseppnyi szomorúság, amikor hallgatom, mert nekem ez a dal kicsit az elmúlásról, az elengedésről szól (bár elvileg nem ez az üzenete). De mire a végére érek, olyan harmóniát érzek magamban, mint egyetlen más dalnál sem. Wellnessként hat a lelkemre, és én ezt IS keresem a zenében.”

Sipos Dávid Günther, Hétvégén eszembe jutottál

„Az a dal, ami engem évek óta mindenhova elkísér, az a Kalkbrenner-brúderek közöse, a Berlin Calling című film betétdala, a Sky and Sand. Megjelenése óta imádom, megvan CD-n, bakeliten, ahogy csak lehet. Őszi estékre, délutánokra is kiváló (a legjobb naplemente-dal), közben pedig annyi mindenen lehet gondolkodni. És szerintem tök jól visszaadja azt a melankolikus Berlin-érzést!”