Most szól:
Vezeti:
2019.10.22 Kedd . 20:28

A magyar didzseridú nyomában

A didzseridú az ausztráliai őslakosok fúvós hangszere – és bármilyen meglepő itthon, Magyarországon is készülnek ilyen hangszerek. Ócs József, a magyar didzseridú készítő Gödöllő erdejében választja ki a jó faalapanyagot, hogy aztán egy-két hónap alatt elkészítse belőle a különleges szakrális hangszert.

Az Én vagyok itt! keddi adásában bemutattuk, hogy is készül Magyarországon ez az ausztrál hangszer. De előtte pár infó azoknak, akik nem didzseridú szakértők:)

 

A didzseridú az ausztrál őslakosok fúvós hangszere, ami mára már a világzene népszerűsödésével egyre ismertebb lett. Ausztrália egész területén 2-300 év alatt terjedt el. Főleg szertartásokon énekeltek mellette vagy ütőfákkal kísérték.

A didgeridoo  kifejezés azonban az őslakosok között nem létezett, ezt a felfedezők találták ki. Eredeti neve yidaki, yedaki, yirdaki, ami az észak-ausztráliai őslakosok csöveit jelöli, mert a didge erről a területről származik. A hagyományos csövek főleg eukalipsztuszfából készülnek, méghozzá úgy, hogy a termeszek kirágják a belsejét 1-2 cm-es vastagságot hagyva. Ma már készülnek hangszerek bambuszból, műanyagból, fémből, bőrből és papírból is.

Egy  ausztrál legendában  a didge születéséről azt mesélik, hogy  amikor a  Nagy Ősök a tüzet adták a bennszülötteknek, az egyikük felkapott  egy lángoló ágat, melyben termeszek voltak. Belefújt, hogy megmentse őket a tűztől. A termeszek az ég felé szálltak és csillagokká váltak, az ág pedig mély hangot adott a fújás nyomán, ezzel megszületett a yidaki.

A hangszer úgy készül, hogy az őslakos férfi az erdőben megkérdezi a szellemeket, hogy segítsen neki megfelelőt keresni és megkopogtatja a fákat, majd hallás után állapítja meg, hogy melyik termeszrágta  törzs vagy ág  lesz alkalmas. Ezt kivágja, parázzsal kiégeti a lyukat, lefejti a kérget, csiszolja, díszíti és végül méhviaszból szájat készít.

A trombitához hasonlóan lehet belefújni, játszani rajta. A hangszert a körlégzés révén megszakítás nélkül lehet megszólaltatni akár órákon keresztül is. Mivel nagyon kis mennyiségű levegő is elég a hangkeltésre, megoldható, hogy a gyors, orron át történő levegővétel alatt a szájüregben tartalékolt levegőt használják a megfúvásra.

Hogy a gödöllői didzseridu-készítő is az őslakosok módszerével készíti-e a hangszereket az a mai adásunkból kiderül.

 

Ócs József, a magyar didzseridú készítő Gödöllőn él és a helyi erdőben válogatja a hangszernekvalót. "Fontos, hogy élő fát nem bántok." - mondja. Legtöbbször mezítláb járja az erdőt, majd ha megtalálja a megfelelő fát, amiben "nincs nyolcas", lehántja, megformázza, majd hosszában kettévágja. Ezután kiszedi a közepét, vagyis "kifaragja a hangok útját". Néha több hónapig készíti a hangszert, méghozzá teljesen autodidakta módon. 8 éve kezdte és aki megszólaltatja a hangszerét, azonnal érzi milyen állapotban készítette a mester. Gyógyításra használják, test lecsendítésére és a szervezet öngyógyító képességének beindíására. De hogy szólaltassuk meg? "Mint amikor a ló prüszköl." Az egyetlen gond, hogy hamar elfogy a levegő. No, de szerencsére van körlégzés. Ezt akár Ti is gyakorolhatjátok, de ehhez meg kell néznetek hogy is van ez:

Én vagyok itt! hétfőtől szombatig 21.05-ko - M2 Petőfi TV