Csupa izgalmas hallgatnivalót tudunk ajánlani ezen a héten is. Itt van a dalszerző-énekesnő Tori Amos; az utóbbi 15 év legizgalmasaibb metalzenekarai közé tartozó Mastodon; a legszebb heartland rock hagyományokat ápoló The War On Drugs; napjaink egyik, ha nem legnagyobb popsztárja, Ed Sheeran; magyar részről pedig a Fatal Error újdonsága. Az albumok a lemezcímekre kattintva meghallgathatók.
Tori Amos – Ocean To Ocean (Decca / Universal)
Januárban lesz harminc éve, hogy megjelent Tori Amos klasszikus bemutatkozó lemeze, a Little Earthquakes – az új albumán pedig található egy 29 Years című szám. Az amerikai dalszerző-zongorista-énekesnő jelentős életművel rendelkezik, és ha az ember hallgatja a dalait, le sem lehetne tagadni nagy elődje, Kate Bush hatását. Ettől függetlenül természetesen az évek során kialakult a saját, egyedi stílusa, mely amolyan kamarapopos, zongora dominanciájú pop. Nem az a klasszikus slágerzene, bár Torinak sikerült megjárnia a brit kislemezlista csúcsát is a Professional Widow című számmal – illetve annak az Armand van Helden-féle remixével. Az Angliában élő és tavaly önéletrajzi könyvvel jelentkező énekesnő eddig 15 albumot jelentetett meg, és most már itt van a tizenhatodik is, Ocean To Ocean címmel. A sajtóközlemény szerint a dalok egy nagy leépülést, majd az abból történő kilábalást éneklik meg.
Fatal Error – Művirágok karneválja II. (Pördület Bt.)
2021 fontos év a Fatal Error történetében: a srácok egyrészt idén ünneplik fennállásuk tizedik évfordulóját, másrészt dupla albumot készítettek Művirágok karneválja címmel. A Dal 2019 révén országos ismertségre szert tevő rockzenekar júniusban adta ki az ambiciózus projekt első részét, most pedig már itt a második epizód is, ráadásul a komplett szett immáron fizikai formátumban is beszerezhető. “Az alapötlet onnan jött, hogy ha már ilyen sok időnk volt a járvány alatt új dalokat írni és a felvételekkel foglalkozni, ne hagyjuk veszni őket. Aztán átgondoltuk, hogy az idei jubileumi évünket illik méltó módon megünnepelni, ezért úgy döntöttünk, hogy a sima, nagyjából tízdalos lemez helyett csinálunk egy duplalemezt. Hogy a mennyiség kicsit fogyaszthatóbb legyen, ezért végül két részben jelentettük meg a dalokat”, nyilatkozta Rimóczi Zsola frontember. Ami a második albumot illeti, itt az volt a koncepció, hogy a dalok sötétebb hangvételűek, morcosabbak legyenek. Lemezbemutató-, egyben jubileumi koncert az Akváriumban, november 5-én.
Mastodon – Hushed And Grim (Reprise / Warner)
A metalhoz amolyan alternatívabb felfogással közelítő Mastodon két évtizeddel ezelőtt alakult Atlantában. Külön érdekesség számunkra, hogy 2003-ban az akkor még tökismeretlen zenekar fellépett a gödöllői Trafóban. A nemzetközi közvélemény 2006-ban kezdett felfigyelni a Mastodonra, a remek kritikákat begyűjtő Blood Mountain album után, melyet még jobban fogadott és még sikeresebb lemezek követtek. Legutóbbi munkájuk a 2017-es, Grammy-díjas Emperor Of Sand volt, melynek turnéján már sztárzenekarként léptek fel és adtak elsöprő erejű koncertet a Barba Negra Trackben. Troy Sanders énekes-basszusgitáros, Brent Hinds gitáros-énekes, Bill Kelliher gitáros és Brann Dailor dobos-énekes-szövegíró tavaly megjelentetett egy ritkaságokat tartalmazó válogatást; ma, szándékosan a Halloween hétvégére időzítve pedig kiadta a Mastodon hetedik lemezét, Hushed And Grim címmel. Igazi monumentális alkotásról van szó, ugyanis 15 dalt tartalmaz, és 87 percnyi figyelmet igényel a hallgatótól. A tagok az albumot a 2018-ban elhunyt menedzserük emlékének ajánlják, a zenei tartalomról pedig azt nyilatkozták, hogy ez az eddigi legtöményebb és legmonumentálisabb munkájuk. A hangzás összességében kevésbé zúzós a korábbi munkáikhoz képest, de ez akár még jó pár új rajongót is szerezhet a Mastodonnak.
Ed Sheeran – = (Atlantic / Warner)
Nem nagyon lövünk mellé, ha kijelentjük, hogy az elmúlt évtized legnagyobb popsztárja Ed Sheeran. Aki kételkedik, az csak idézze fel a 2019-es Sziget-koncertjét, mely akkora közönséget vonzott, hogy közben a fesztivál többi helyszíne egy zombi apokalipszis látványát nyújtotta – mindenki a Nagyszínpad elé próbált tömörülni. Szintén nehéz feledni a koncertet követő, ijesztő jelleget öltő tumultust a K-hídon és környékén. Az idén 30 éves szupersztár legnagyobb erénye, hogy teljesen egyedül szórakoztatja közönségét: kiáll a színpadra egy szál gitárral és a loop pedáljaival, és egyéb segítség nélkül vezényli le a show-t. Ed szereti a minimalista, matekos lemezcímeket: eddigi albumai a +, x és ÷ címekre hallgattak, most pedig itt a negyedik, = elnevezésű LP. Az elmúlt négy és fél év természetesen nem telt eseménytelenül számára, csinált slágereket, zenélt másokkal, eljátszotta önmagát a Yesterday című filmben, de ami a legfontosabb: megházasodott, és a tavalyi év során megszületett a kislánya. Az album közreműködői között megtaláljuk Laurie Anderson, Ben Kweller, Kylie Minogue és Owen Pallett nevét, a number one pozíció szokás szerint garantált, mi meg innen kívánunk jobbulást a jelenleg épp coviddal küszködő énekes-dalszerzőnek és családjának.
The War On Drugs – I Don’t Live Here Anymore (Atlantic / Warner)
Ha van későn érő alkat a rockzenében, akkor az biztosan elmondható Adam Granducielről. A philadelphiai énekes-gitáros 2005-ben, 26 évesen alapította The War On Drugs nevű rockzenekarát – ráadásul nem is akárkivel, hanem a nagyszerű énekes-dalszerző Kurt Vile-lal. Együtt rögzítették a csapat 2008-as bemutatkozó albumát, a Wagonwheel Blues-t, mely még inkább csak a blogoszférában keltett feltűnést. Vile a 2011-es, Slave Ambient című folytatás két dalában még játszott, de aztán végleg távozott, hogy a szólókarrierjére koncentrálhasson. Granduciel érdemeit dicséri, hogy nélküle is összehozta a befutást: a 2014-es Lost In The Dream című harmadik album számos év végi lista élmezőnyében felbukkant, és még kereskedelmileg is sikeres volt. A három évvel későbbi A Deeper Understanding pedig mindent vitt, többek között az év rockalbumáért járó Grammyt is. Azóta a zenekar a Szigetre is eljutott és felejthetetlen koncertet adott, és aztán nekiállt I Don’t Live Here Anymore című ötödik lemezének, melyet most végre meghallgathatunk. Természetesen továbbra is a színes, szélesvásznú, ’80-as évek hangulatú, stadionba kívánkozó, hipnotikus hömpölygés az együttes védjegye, elsősorban Tom Pettyt megidézve, de persze visszaköszön Bruce Springsteen, a Dire Straits és a Reckless környéki Bryan Adams is. Az év egyik legfontosabb és legjobb albuma.
