Most szól:
Vezeti:
×
2022.01.14 Péntek . 17:15

Hallgasd velünk! – Heti zenei friss (2022.01.14.)

Az év második ajánlójában megtalálható egy férfi-nő duó (Blood Red Shoes), egy lényegében egyszemélyesnek nevezhető zenei projekt (Bonobo), minden idők egyik legjelentősebb angol énekes-dalszerzője (Elvis Costello), a 2000-es évek poszt-punk reneszánszát sikeresen túlélő indie csapat (The Wombats) és a sok brit előadó mellett egy amerikai együttes is (The Lumineers). A lemezek az albumcímekre kattintva meghallgathatók.

Blood Red Shoes – Ghosts On Tape (Velveteen Records)

A Jack White és Meg White alkotta The White Stripes nyomvonalán keletkezett a Blood Red Shoes. A 2004-ben Brightonban alakult duó szintén a garázsrockot tűzte ki zászlajára – amerikai elődjével ellentétben itt annyi lett a különbség, hogy a pasi (Steven Ansell) dobol, a csaj (Laura Mary Carter) pedig gitározik; nem mellesleg mindketten énekelnek. Első lemezük 2008-ban jelent meg Box Of Secrets címmel, hat évvel később pedig az A38 Hajóra is eljutottak cím nélküli negyedik albumukkal. A ma kiadott Ghosts On Tape a hatodik mű a sorban, és a 2019-es Get Tragic-en megkezdett stílusváltás folytatódik rajta. A koszos, karcos garázsrock már a múlté, viszont egyre hangsúlyosabbak a szintetizátorok plusz egyéb elektronikus eszközök, és vannak indusztriál hatások is (az I Am Not You című dal elég komoly Nine Inch Nails utánérzés).

Bonobo – Fragments (Ninja Tune)

A brightoni duó után jöjjön egy újabb brightoni zenész – bár tény, hogy a Bonobo művésznév alatt alkotó Simon Green egy ideje már Los Angeles-ben él. Zenéjét szinte lehetetlen behatárolni: találhatóak benne downtempo, nu jazz, triphop, sőt akár világzenés elemek is, ezenkívül fontos szerephez jutnak dalaiban az elektronikus ütemek, valamint a hangminták. Hacsak nem DJ-zik, élőben komplett zenekarrá bővül a produkció, melyben a dob, a gitárok és szintetizátorok mellett a fúvós és vonós hangszerek is fontos szerephez jutnak. Az első Bonobo lemez 2000-ben jelent meg Animal Magic címmel, és az első igazán nagy sikert a Migration címre hallgató hatos számú album hozta meg, öt évvel ezelőtt. Most pedig végre meghallgathatjuk a hetedik lemezt, a Fragments-et, melynek közreműködői között megtaláljuk Jordan Rakei-t, Jamila Woods-ot és a japán YouTube sztár Jojit. Az NME kritikusa szerint az album könnyed és szellős – de abszolút pozitív értelemben.

Elvis Costello & The Imposters – The Boy Named IF (Universal)

A második leghíresebb Elvis! A Declan MacManus néven született Elvis Costello nálunk soha nem lett annyira ismert zenész, mint a tengerentúlon, pedig nagyszerű slágerekkel és fantasztikus diszkográfiával rendelkezik, melyben megfér a new wave, a poszt-punk, a blues, a soul, pop, a jazz és sok egyéb műfaj is. Karrierje során írt már dalokat Paul McCartneyval, valamint készített közös lemezt Burt Bacharach-kel, Allen Tousainttal és a Rootsszal. Legutóbb a 2020 októberében kiadott Hey Clockface című lemeze kapcsán írtunk róla, melyet egymagában rögzített, The Boy Named IF című legújabb munkáját viszont már a jól bevált The Imposters nevű kísérőzenekarával jegyzi. Kapunk egy alcímet is And Other Children’ Stories címmel, ami pedig az ’IF’ szót illeti – Elvis szerint ez nem más, mint az ’imaginary friend’, vagyis a képzelt barát, aki valójában nem más, mint a saját másik énünk. Kiváló album, remekül illeszkedik a gazdag életműbe.

The Lumineers – Brightside (Decca / Universal)

A denveri illetőségű The Lumineers az egyik legsikeresebb kortárs amerikai folk rock zenekar. Itt is lényegében duóról beszélhetünk: hivatalosan Wesley Schultz énekes-gitáros és Jeremiah Fraites dobos alkotja a felállást. A többiek az évek során kikoptak mellőlük, és a Lumineers élőben sessionzenészekkel egészül ki komplett zenekarrá. Eddig három albumuk jelent meg, melyek közül a 2016-os keltezésű Cleopatra az óceán mindkét partján number one helyezést ért el. A ma kiadott és igencsak optimista címmel ellátott Brightside egy rövid, mindössze 31 perces album, melynek a felvételei is nagyon hamar lezajlottak New Yorkban – nem csoda, hogy a zenészek azt nyilatkozták, ez lett az eddigi legspontánabb és legvidámabb munkájuk. Ettől függetlenül „az amerikai Mumford & Sons” élőben a legerősebb, és aki elvetődik egy koncertjükre, az ne csodálkozzon, ha a tagok beszólnak neki a mobilozás miatt.

The Wombats – Fix Yourself, Not The World (AWAL / Warner)

„Vombatoknak szóló híreink következnek”, hangzik el egy Monty Python jelenetben, mi viszont most vombatokról szóló hírekkel jelentkezünk. Az eredetileg Liverpoolból induló The Wombats 2007-ben robbant be a köztudatba, és a Guide To Love, Loss & Desperation debütáló lemezén olyan pörgős poszt-punk/indie slágerek szerepeltek, mint a Let’s Dance To Joy Division vagy a Kill The Director. A két angol és egy norvég tagot magában foglaló csapat a következő lemezeken is tartotta a színvonalat; legfeljebb annyi volt a különbség, hogy időnként kicsit elektronikusabbra vették a hangvételt. A ma kiadott Fix Yourself, Not The World az ötödik lemezük, és olyan a címe, mintha Bonónak üzennének vele. A producer az a Jacknife Lee volt, aki az általunk múlt héten ajánlott Twin Atlantic albumot is gondozta. A pandémia miatt a zenészek három különböző városból küldték neki a külön részeket: Londonból, Oslóból és Los Angeles-ből. Az NME kritikusát lenyűgözte az új lemez, és így foglalta össze a Wombats sikerének titkát: popambíciók, indie ideálok és kísérletezőkedv.