Most szól:
Vezeti:
×
2022.05.04 Szerda . 15:56

Magas és Mély - Szakcsi Lakatos Béla

Kilencéves volt, mikor elkezdett zongorázni - most, 79 évesen is a magyar jazz-élet egyik legkiemelkedőbb alakja. Szakcsi Lakatos Béla szegénysorból indult - és most azt mondja: az életének minden területén jelen lévő improvizáció segítette kiemelkedni a szegénységből és megtalálni a helyét a zene világában. Az improvizáció "Isten ajándéka az emberiségnek". Hogy pontosan miért? Koltay Annának elmeséli a Magas és Mély adásában! Magas és Mély - Szakcsi Lakatos Béla. M2 Petőfi TV, péntek, 20:40.

A művészek alkotómunkáját nagyban befolyásolja a gyerekkor, a gyerekkori élmények. Vajon Szakcsi Lakatos Bélára hogyan hatott az, hogy szegény családból indult?

- Tényleg nagyon szegények voltunk - meséli a Magas és Mély-ben Koltay Annának - anyám könyvkötő volt az Athenaum Nyomdában, ő kereste a pénzt. Apám zenész volt, nem cigányprímás, hanem hangulat-zenész, egy zongorával, és nem volt munkája a Rákosi-rendszerben - így vele voltam kisgyerekként otthon.

Szakcsi Lakatos Béla az mondja, hogy a szegénység gyerekként egészen megszokható. Ha nem tudja a gyerek, hogy mi a jó, az ennél jobb, akkor ez a szegénység lesz a természetes.

- Már 12 éves voltam, már felvettek a  konzervatóriumba - meséli - és volt ott egy fiú, összebarátkoztam vele, és elvitt a lakásukra. Egyszerű gyerek olt. De olyan lakás volt!!!  5-6 szobás. 2 Steinway... hát elájultam, hogy létezik ilyen. És hogy én láttam!

Szakcsi Lakatos Béla édesapja hatására kezdett zongorázni - 9 évesen. Eleinte klasszikus zenét tanult, de érdeklődése hamar a dzsessz felé fordult. Már konzisként koncertezett fesztiválokon - olyan neves magyar zenészekkel játszott együtt, mint Tomsits Rudolf, Kőszegi Imre, Pecek Lakatos Géza. Később Kovács Andor gitáros együttesében tűnt fel, de a hatvanas évek közepén már saját zenekaraival is bemutatkozott. LDL  nevű triójával a Magyar Rádió versenyén megosztott első díjat kapott, majd 1970-ben a Montreux-i Jazz Fesztiválon Pege Aladár kvartettjével második díjat nyert. Ez indította el nemzetközi karrierjét, melynek csúcsát a Special EFX-szel készített lemezek, illetve a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján a GRP kiadónál megjelent négy szólóalbum jelenti. Zenészpartnerei közt találhatjuk többek közt Bob Mintzert, John Patituccit, Jack DeJohnette-et, Dave Wecklt és Frank Zappát.

1972-től a Rákfogó együttes, majd 1980-tól a Saturnus együttes tagjaként Szakcsinak fontos szerepe volt a fúziós zene hazai terjedésében, érdeklődése kiterjedt a komolyzene és a dzsessz ötvözése felé is. A hetvenes évek kezdetétől tizenkét éven át tanított az alma mater, a  Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola jazz-zongora szakán. A cigány folklór gyűjtésével és színpadi művekké formálásával is foglalkozott:  Piros karaván címmel 1975-ben debütált első cigány musicalje, melyet az Egyszer egy cigánylány, majd a Cigánykerék követett. 1988-ban a Szegedi Szabadtéri Játékokon mutatta be a Rock Színház A bestia című művét.

2004-ben megjelent Na dara! (Ne félj!) című albuma a cigány jazz műfajteremtő darabjának tekinthető. 2008-ban mutatták be Kerényi Miklós Gáborral és Müller Péter Sziámival közösen írt Szentivánéji álom című musicaljét.

Művészi munkássága elismeréseként  Liszt-díjat,  Kossuth-díjat, Érdemes Művész címet,  Magyar Jazz Díjat, Szabó Gábor-díjat, Inter Lyra Díjat,  Budapestért Díjat, Prima-díjat, Demény Pál-emlékérmet - és persze Petőfi Zenei Díj Életműdíjat kapott. 

Szakcsi azt mondja:  gyerekkorában családjukban a pénz hiányát pótolta a sok szeretet.  Édesanyja a nehézségek ellenére azon volt, hogy fia megvalósíthassa álmát, hogy zongoraművész lehessen - és mindenben támogatta. A dolgok azonban váratlan fordulatot vettek, mikor az ifjú  Béla a  konziban rájött: szereti a klasszikus zongorát - de másra vágyik.

- Megismertem a jazzt - mondja  - és már nem mentem a Zeneakadémiára. Vonzott az improvizáció. Hogy magadtól tudtál játszani. A jazznek ez a lényege, hogy improvizálsz. Igazából ez hódított el. 

Szakcsi  elmeséli Annának, hogyan szippantotta be fiatal zenészként a jazz mellett a jazz-muzsikusok világa. Azt meséli: a magyar jazz a 8. kerületből indult el - szerinte ezért is roma származású a magyar jazz-zenészek 50%-a.  Maga Szakcsi 16 éves volt mikor bekerült az akkor 20 éves Pege Aladár zenekarába (Kovács András volt  a gitáros, Kovács Gyula a dobos)  és egy csapásra befutott  a jazz-szcénában. Hamarosan a vendéglátóipar keresett zongoristája lett, játszott a Moulin Rouge-ban, a Royal Pálmakertben és az Astoriában.  Aztán húszévesen kiment két és fél évre nyugatra is. Semmi nem volt eltervezett - hanem spontán így alakult. A jazz-zongorista játéka ÉS az élete is tele volt improvizációval.

- Az improvizációt nem cserélném el semmiért sem - mondja ma is - hogy az ember a másodperc töredéke alatt dönti el, hogy merre megy, mit csinál, hogyan csinálja, kívülről tudja magát hallgatni - ami nagyon nagy dolog. Az improvizáció az emberiség nagy ajándéka Istentől. 

Szakcsi  szerint az improvizáció az egész életet áthatja: ott van a szerelemben, a családi életben és mindenütt -  akár egy olyan interjúban is, mint amit a Magas és Mély-ben készítenek épp Annával.

- Az improvizáció: rizikó, hogy nem mindig ugyanazt csinálod. És: az öröm, hogy nem mindig ugyanazt csinálod! - mondja Szakcsi - mert az emberiség 70%-a azt csinálja, amit nem szeret. És ez azért történik meg vele, mert a kellő időben - mikor már látta, hogy ez nem jó neki - nem tudott átülni egy mási asztalhoz.

Hogy  ne váljunk olyan ötvenessé, aki már nem is tudja megmondani, mit szeretne igazán? Hogyan maradjunk fiatalok lélekben és frissek szellemileg - és hogyan éljünk boldog, teljes életet?  A Magas és Mély-ben Szakcsi Lakatos Béla nem tanácsokat ad - csak elmeséli, vele hogy voltak a dolgok és mikre jött rá tartalmas, alkotómunkával teli, hosszú életpályája során.

Egy igazán izgalmas, improvizatív beszélgetés péntek este a Magas és Mély-ben - egy sokatlátott, nagyformátumú művésszel.  Magas és Mély: Szakcsi Lakatos Béla. M2 Petőfi Tv, péntek, 20:40.