Most szól:
Vezeti:
×
2022.05.07 Szombat . 10:48

Hallgasd velünk! – Heti zenei friss (2022.05.06.)

Kifejezetten erős hetünk van a megjelenések terén, és mivel mindig csak 5 lemez fér be a pénteki összeállításunkba, ezért kénytelenek voltunk kihagyni olyan előadók újdonságait, mint Bad Bunny, a Halestorm, Jack Harlow, Marge, Sigrid, a Simple Plan, Sharon Van Etten és a Warpaint. Lássuk viszont, hogy kiket válogattunk be: itt van a kanadai Arcade Fire, a skót Belle And Sebastian, a részben afrikai származású Emeli Sandé, az angol Soft Cell, magyar részről pedig az első szólómunkájával jelentkező Szűcs Krisztián. Az albumok a lemezcímekre kattintva meghallgathatók.

Arcade Fire – WE (Columbia / Sony)

Az elmúlt két évtized egyik legjelentősebb zenekara vitathatatlanul az Arcade Fire. Az amerikai és kanadai tagokat magába tömörítő montreali csapat zenéje nehezen behatárolható, a legtöbben az „art rock” és a „barokk pop” elnevezéseket használják velük kapcsolatban. Koncertjeik nem csak zenei, hanem egyben spirituális élményt nyújtanak – erről könnyen meggyőződhetett az, aki látta őket az Arénában négy évvel ezelőtt. A Win Butler / Regine Chassagne házaspár vezette formáció 2010-ben ért fel a kreatív csúcsra The Suburbs című monumentális művével, de természetesen a többi albumuk is mestermunkának minősíthető; ha nagyon muszáj szőrszálat hasogatni, akkor talán a 2017-es Everything Now nevezhető valamivel gyengébbnek a többi lemezhez képest. A ma megjelent WE a hatodik LP a karrierjük során, elnevezését pedig Jevgenyij Zamjatyin hasonló című disztopikus regénye ihlette. A dalokban még hallható az azóta kivált Will Butler (Win öccse) játéka, emellett olyan nagynevű vendégeket üdvözölhetünk, mint Peter Gabriel, Father John Misty vagy a Portisheadből ismert Geoff Barrow. A producer ezúttal Nigel Godrich volt, a hangzás pedig az előző album vonalát követve még dance-poposabb irányba halad tovább. Nem ez a legizgalmasabb állomás az Arcade Fire pályáján, de attól a WE még simán az év egyik legfontosabb lemeze.

Belle And Sebastian – A Bit Of Previous (Matador Records)

Ha van olyan zenekar, amelyik jó pár dologban hasonlít az Arcade Fire-re, akkor a Belle And Sebastian biztosan az. Egyaránt vannak hím- és nőnemű tagjai, barokkos pop-rockzenében utaznak, és az ő koncertjeik is spirituális hangulatot árasztanak. A skót csapatot sokan akkor ismerték meg, amikor a Pop csajok satöbbi című filmben Jack Black dühösen kivette a kazettájukat a magnóból és a sarokba hajította. A Stuart Murdoch vezette együttes ennél természetesen sokkal jobb sorsra érdemes, ami pedig az ő főművüket illeti, az a 2006-os keltezésű The Life Pursuit, rajta a Funny Little Frog című ellenállhatatlan slágerrel. A ma kiadott A Bit Of Previous már a tizenegyedik lemezük (ha a két filmzenéjüket is számítjuk), és a cím ugyan régebbi dalok leporolását sejteti, ám erről szó sincs – vadonatúj szerzeményeket kapunk. Hosszú idő után ez volt az első albumuk, amit kizárólag otthonukban, Glasgow-ban rögzítettek, de ez annak is volt köszönhető, hogy a pandémia miatt nem tudtak elmenni Los Angeles-be. Szerencsére a B&S ezúttal sem adta alább a minőséget, az NME szakírója szerint a végeredmény dicsőségesre sikeredett. 2020-ban sajnos kényszerű okok miatt elmaradt az A38-as koncert, remélhetőleg valamikor sor kerülhet a pótlásra.

Emeli Sandé – Let’s Say For Instance (Chrysalis Records)

Zambiai és angol felmenőkkel rendelkezik az angliai születésű, a családjával viszont négyéves korában Skóciába költöző Emeli Sandé. Orvostanhallgató volt a University of Glasgow-n, de aztán a zenei karriert választotta, és biztosan nem hozott rossz döntést. Fellépett a londoni olimpia nyitó- és záróünnepségén, debütáló kislemeze, a Heaven rögtön a második helyig jutott a brit listán, akárcsak a Next To Me című slágere. Az Our Version Of Events című albuma aztán már elhódította a number one pozíciót, ráadásul ez lett a 2012-es év legnagyobb példányszámban eladott lemeze az Egyesült Királyságban (és még a 2013-as év végi listán is megszerezte a második helyet!). 2016-ban érkezett a szintén sikeres folytatás Long Live The Angels címmel, egy évvel később pedig óriási megtiszteltetés érte az énekesnőt: MBE kitüntetést kapott az államtól a zenei érdemeiért. 2019-ben jött a Real Life címre hallgató harmadik LP, ma pedig napvilágot látott a mostanában sötét színű rövid hajat viselő Emeli legfrissebb munkája, a Let’s Say For Instance. Saját bevallása szerint az volt a célja, hogy az új dalokon keresztül jobban megismerjék őt a rajongói, a korábbi soulos hangzás pedig most egy kicsit jobban eltolódott a pop, a disco és az R&B irányába. A 35 éves énekesnő augusztus 4-én a Paloznaki Jazzpikniken fog koncertezni.

Soft Cell – Happiness Not Included (BMG)

A szintipopot sokan a duó felállással (énekes+szintis) azonosítják, és ezt a sztereotípiát erősíti a Soft Cell is. Marc Almond és Dave Ball duója a Tainted Love című slágerrel tarolta le a világot, amiről viszonylag kevesen tudják, hogy nem a saját szerzeményük, hanem egy 1964-es Gloria Jones dal feldolgozása. A kettős viszonylag rövid ideig volt aktív, és mindössze három albumot követően feloszlott 1984-ben. Almond közepesen sikeres szólókarrierbe kezdett, Ball pedig alapított egy másik, immáron house-zenében utazó duót The Grid néven. A Soft Cell 2002-ben tért vissza a jó kritikát begyűjtő, de kereskedelmileg sikertelen Cruelty Without Beauty albummal, melynek turnéja aztán a Szigetet is érintette. Két évtized elteltével pedig ismét kapunk egy nagylemezt, a Happiness Not Includedot. Az elnevezés szomorú dalokat sejtet, de erre a feltételezésre máris rácáfol a nyitó Happy Happy Happy (egy másik viszont a Heart Like Chernobyl címre hallgat). Az énekes szerint az album a túlságosan kizsákmányolt világ kritikája, de azért felcsillantja a reményt is, Ball pedig annyit fűzött hozzá, hogy 21. századi sci-fi történetet kaptak most tőlük a rajongók. Érdekesség, hogy a Purple Zone-t a Pet Shop Boys-zal is rögzítette a két úriember, így megszületett a duóduett műfaja.

Szűcs – Vízválasztó (szerzői kiadás)

Szűcs Krisztiánt a Heaven Street Seven frontembereként és dalszerzőjeként ismerhettük meg. Az angolszász gitárzenék, illetve a magyar kuplék/nóták/sanzonok iránti szeretete érdekesen vegyült a HS7 dalaiban, és elsősorban ennek volt köszönhető, hogy a zenekar 15 éven keresztül a legsikeresebb hazai csapatok közé tartozott. A „Heveny” 2015-ben feloszlott, és ugyan tavaly volt két összeállós koncert, az együttes nem folytatja működését. Krisztián az évek során csinált magának egy másik, rövid életű zenekart (The Twist), volt egy Mező Misivel közös projektje NAZA néven, emellett aktív tagja volt a Rájátszásnak, és a Budapest Bárral is folyamatosan fellép. És noha időnként megjelentetett egy-egy szólódalt, az első saját lemezre idáig várni kellett. A Visszajátszás címre hallgató albumot szimplán Szűcs néven adta ki a művész, a borítóján pedig egy gyerekkori fotó látható róla. Zeneileg nincs nagy eltávolodás a HS7-től: a dalok néha gitárosabbak, néha több az elektronika, némelyik lassabb, némelyik gyorsabb, a hangulatskála pedig váltakozik a vidámabb és a szomorúbb között, a Krisztiántól megszokott keserédes világlátással. Élő bemutatkozás június 30-án a Fishing On Orfűn, várhatóan Heveny klasszikusok is felcsendülnek majd.