Péntek 13. az álmoskönyv szerint sose jelent jót, de ha remek lemezek jelennek meg, akkor olyan rosszul nem sülhet el a nap. Amerikai blues-rockzenekar (The Black Keys), angol pop-díva (Florence + The Machine), rég nem látott rapper (Kendrick Lamar), hazai dreampop csapat (Mayberian Sanskülotts) és Radiohead-projekt (The Smile) található mai összeállításunkban. Az albumok a lemezcímekre kattintva meghallgathatók.
The Black Keys – Dropout Boogie (Nonesuch / Warner)
2014 és 2019 között tartott egy hosszabb szünetet a már bő két évtizedes múltra visszatekintő The Black Keys, azóta viszont igencsak felpörgették a tempót. 2019-ben jelent meg ’Let’s Rock’ című lemezük, tavaly jött a remek hill country blues feldolgozásokat tartalmazó Delta Kream, most pedig itt a legújabb album, a Dropout Boogie, mely egy nap híján a duó legelső, The Big Come Up című LP-jének huszadik évfordulóján lát napvilágot. Dan Auerbach énekes-gitáros és Patrick Carney duója Nashville-ben rögzítette a dalokat, melyek közül a Good Love címűbe még a ZZ Top frontemberét, Billy Gibbons-t is bevonták. Rengeteg újdonságot nem kapunk, de a Black Keys pont azon együttesek közé tartozik, melyeket azért szeretünk, mert nem változtatnak a nyerő formulán. A legtalálóbban a Rolling Stone kritikusa fogalmazott: Auerbach és Carney rock & roll minimalizmusa pont elég az üdvösséghez.
Florence + The Machine – Dance Fever (Polydor / Universal)
Az elmúlt 15 év egyik legfontosabb angol pop-dívájának tekinthető Florence Welch a Kate Bush-iskolát végezte el, kiváló osztályzattal, Florence + The Machine nevű csapata pedig garantáltan headliner bármelyik fesztiválon. A 35 éves dalszerző-énekesnő legutóbb 2018-ban jelentkezett albummal (High As Hope), most pedig végre megkapjuk az ötödik LP-jét. Címe ellenére a Dance Fever nem teljes mértékben táncos lemez, ugyanis jó pár csendesebb pillanat is található rajta. Florence eredetileg New Yorkban szerette volna felvenni a dalokat, de a covid miatt végül maradt Londonban. Pop, indie, folk, disco és industrial elemek egyaránt megtalálhatóak a számokban, a legnagyobb hatás pedig állítólag Iggy Pop irányából érkezett. A Jack Antonoff produceri és dalszerzői közreműködésével rögzített album eddig remek kritikákat húzott be, az NME recenzora szerint a fájdalom és az eufória randevúzik a számokban.
Kendrick Lamar – Mr. Morale & The Big Steppers (Interscope / Universal)
Az egyenesen comptoni származású Kendrick Lamar első, 2011-es albumával (Section.80) még nem kavart nagy vihart, az egy évvel későbbi Good Kid, M.A.A.D. City viszont már megfelelően demonstrálta, hogy a hiphop műfaj új csúcstehetséggel gazdagodott. A 2015-ös To Pimp A Butterfly jazz-rapes dalai aztán végleg az elitligába emelték őt, a lemez rengeteg év végi listán ért el előkelő helyet (többnyire az elsőt). Viszonylag hamar érkezett az újabb lemez (DAMN., 2017), aztán viszont beköszöntött egy hosszabb csend a nyugati-parti rapper munkásságában. Egy-két featuringet azért kaptunk tőle, és most végre itt a visszatérő LP, mely a Mr. Morale & The Big Steppers címre hallgat. Felbukkan egy Florence + The Machine hangminta, a vendégek érdekes módon nem éppen a legnagyobb világsztárok (Sampha, Summer Walker, Ghostface Killah, Kodak Black, Baby Keem), az meg kifejezetten meglepő, hogy az egyik dalban a Portishead énekesnője, Beth Gibbons hallható. A 74 perces dupla mű (mostanában megint kezdenek divatba jönni a hosszú albumok) olyan komoly témákat boncolgat, mint a gyász és a férfiasság – a New Statesman kritikusa szerint a lemez brutálisan őszintére sikeredett.
Mayberian Sanskülotts – God Tiger Need Chemical Works (Tom-Tom)
A pandémia alatt a korai lo-fi dalait hi-fi köntösbe öltözetésével töltötte a Mayberian Sanskülotts a Rekult albumokon, a régi-új dalok mellett pedig vadonatúj dalok készítésébe is vágott. A végeredmény a ma megjelent God Tiger Need Chemical Works-ön hallható, és ahogy az már a dalcímekből is kitűnik, a zenekar visszatért az angol nyelvhez (azért két magyar szám is felbukkan). Ami pedig a lemezcímet illeti, azt érdekes módon egy vietnámi balzsam nevéből vette a Csordás Zita és Balogh Gallusz vezette és nemrég A besúgó című sorozatban is feltűnő csapat. A produceri munkát az együttes gitárosa, a hamarosan újra koncertező The Moogból és a nemrég megszűnt Gustave Tigerből ismert Dorozsmai Gergő vállalta magára. „A dalok témája az elakadás, a tehetetlenség, a befordulás, a kontroll elvesztése, és minden, amin átmentem az elmúlt három évben”, mesélte Gallusz. A Mayberian jelenleg Németországban turnézik, június 3-án pedig a Müpában lép fel különleges műsorral.
The Smile – A Light For Attracting Attention (XL Recordings)
Utoljára hat éve adott ki lemezt a Radiohead, és egyelőre nincs nagyon esély rá, hogy bármikor is új anyaggal jelentkezik az oxfordi kvartett. A 2016-os A Moon Shaped Pool óta Phil Selway dobos filmzenét készített, Ed O’Brien gitáros szólóalbumot jelentetett meg, de a legaktívabb Jonny Greenwood és Thom Yorke volt. Előbbi két Oscar-jelölést is elkönyvelhetett (a Fantomszál, illetve A kutya karmai közt című filmek zenéjéért), utóbbi pedig egyrészt szintén elmerült a soundtrackek világában (Suspiria), másrészt készített szólóalbumot is. A Greenwood-Yorke páros nemrég úgy döntött, hogy közös projektbe fog The Smile néven, melybe bevették a Sons Of Kemet dobosát, Tom Skinnert. A megszokott Radiohead-producerrel, Nigel Godrich-csel készített A Light For Attracting Attention című lemezük nem esik messze fő zenekaruk világától, de azért új ízeket is behoz: prog-rock, grunge, afrobeat, jazz, poszt-punk és elektronika egyaránt található benne. Az album szinte csak magasztaló kritikát gyűjtött be, úgyhogy aki nehezen bírja a várakozást a következő Radiohead lemezig, az most egy kicsit megnyugodhat.
