Hogyan lett a hegedűszakos zeneiskolás kisfiúból a magyar könnyűzenei élet egyik legjobb zongoristája? Hogyan alakult meg a Piano Projekt szupergroup - és hogyan csinált szövegírókat a kortárs írók/költők színe-javából egy lemez erejéig Balanyi Szilárd? És mit üzenne ma huszonéves önmagának - akit háromszor utasított el a Zeneakadémia? Exkluzív interjú - csak a Petőfilive olvasóinak - a vasárnapi stúdiókoncert előtt - és persze Szilárd Piano Projekt stúdiókoncert - Petőfi Rádió és a Rádió Yt-csatornája - vasárnap, 21.00

PetőfiLIVE: Gyerekkorodban a zeneiskolában hegedültél. Hogy lett a hegedűből zongora?

Szilárd:  Először hegedültem - merthogy hegedűnk volt.  A hegedűt nem éreztem annak a hangszernek, amivel nekem együtt kell megöregedni. Ma is szeretem egyébként - de valahogy nem volt bennem a késztetés, hogy én ezen a hangszeren gyakoroljak nagyon sok órát. Aztán anyuék vettek egy pianínót - még mindig megvan egyébként. Akkoriban már ment itthon is az MTV,  Elton John  éppen virágkorát élte -  már nem tudom, hányadikat - és gyerekként a zongorista- előadóművészek közül ő fogott meg. Elindított bennem valamit, ami miatt odaültem a zongorához, és elkezdtem prüntyögni. Elkezdtem próbálni lefülelni a dalokat, aztán mindenféle más dalt. Így nyergeltem át teljes egészében a zongorára.

PetőfiLIVE: És mit tudtál áthozni a hegedű logikájából, amit a mai napig tudsz használni? Mondjuk akár az akkordmenetekben, akár hangszerelésben másképp gondolkodik az, aki egy húros hangszerrel kezd, mint aki azonnal billentyűssel?

Szilárd: Jó kérdés - nem tudom. Ezt egy szakavatott zenetanárnak kéne megmondania. Én nem tudom, hogy másképp gondolkodom-e - de mindenesetre szeretem ezt a komolyzenei hangzásvilágot is ezáltal. Nyilván biztos, hogy  hasznos volt sok dologban - a hallásnak is jót tett, meg az intonációnak... ugye a hegedűn nincsenek berajzolva a hangok -  ott fülre kell menni.

PetőfiLIVE: Beszéljünk a Na ez az! lemezről. Tíznél több szólólemez van már a hátad mögött, ott a Quimby. 47 éves vagy - és most akkor tényleg ez: az? Ez most a saját hangod?

Szilárd: Igen, úgy éreztem, de persze ez mindig a legfrissebb munkájára érzi azt az ember általában, hogy na most már egyre közelebb kerül ahhoz, amit szeretett volna. Ez most már nagyon közel van ahhoz, amit szeretek csinálni, vagy szeretnék csinálni.Ennél azt éreztem, hogy itt eléggé olyasmik lettek a dalok, amilyennek szerettem volna, hogy legyenek, vagy azzá váltak, amivé szerettem, hogy váljanak.

PetőfiLIVE: És a társaság?

Szilárd: Igen, pont azt akartam mondani. Hogy a zenekar is. Olyan zenekart sikerült összeverbuválni, akikkel meg is tudom az elképzeléseimet valósítani - és hajlandóak belemenni kísérletezni. Egyébként most már így pár hónappal a lemez megélése után is azt gondolom, hogy a következő dalok, amiket csinálunk, még izgalmasabbak lehetnek emiatt. Merthogy nagyon jó kis társaság verődött össze, olyanok, akikkel lehet próbálkozni, kísérletezni, alkotni, létrehozni, izgalmas dolgokat.

PetőfiILIVE: Ez egy szupergroup azért. Mindenkinek megvan egy saját előélete,  nagyon komoly korábbi szakmai múltja, saját projektjei -  de valahogy nagyon jól egymásra hangolódtatok ebben a piano projekt lemezben. Ennek mi volt a folyamata?

Szilárd: A folyamat az úgy nézett ki, hogy nekem volt egy zenekarom már , más tagokkal -  Dorina  az egyetlen, aki megmaradt ebből. Egy időben nem annyira foglalkoztam ezzel a zenekarral, csinálgattunk néha dalokat, kiadtuk - de nem volt koncert és nem foglalkoztunk azzal, hogy életben tartsuk ezt a dolgot. Közben mindenkinek ezer dolga lett. Egymás után mondtak föl nálam az emberek, hogy " Figyelj, Sziszi, az van, hogy én ezt kiszállnék, mert van egy csomó más dolog" -  és akkor így szépen elfogytak az emberek... De azt már megtanultam az utóbbi években, már az azt megelőzőekben is, hogy kétségbeesni nem kell. Merthogy ez egy tök jó alkalom arra, hogy tiszta lappal indítsak. Úgyis az volt a tervem, hogy most fel kéne ezt az egészet éleszteni, akkor adott volt a dolog, hogy keressünk embereket. És minden magától alakult:  az ex-basszusgitáros kollegám ajánlotta be Bátor Bencét, a dobost, akkor rajta keresztül találtuk meg Paczári Viktort, aki basszusgitározik. Aztán a Simi. (Pásztor Sámuel).  A Quimbyvel, amikor még nem tudtunk teljes létszámban fellépni, csináltunk egy közös koncertet - és a próbákon, ahogy a Simi játszott, nekem azonnal feltűnt, hogy ez nagyon az a világ, amit én szeretek egy gitárosban. És megkérdeztem, hogy van-e néha kedve jönni - meg persze van-e ideje. Azt mondta, hogy igen, csak el kell kérnem őt az Annától... úgyhogy felhívtam az Annát, és elkértem - tkp. kölcsönkértem őt. Úgyhogy nagyjából ez volt a történet. Flóra pedig olyan 2013-14 óta van velem. Egy szendvicsbárban találtam rá. Ott énekelgetett a pult mögött.

PetőfiLIVE: A repertoár is különleges. Ezek a dalok nem megzendített versek, hanem inkább megszövegezett zenék. Hogyan találtad ki eleve azt, hogy egy ilyen illusztris társulatot hozol össze szövegírónak -  és hogyan választottad ki, hogy melyik zenét ki kapja meg? Mert ugye alapvetően fontos, hogy az ír-költő olxan zenét kapjon, ami megfogja, amire tud szöveget írni.... Grecsó Krisztián mondja is a lemezhez készített werkfilmetekben, hogyha nem olyan zenét kap, ami tetszik, akkor nem tud rá dolgozni.

Szilárd: Ez úgy alakult, hogy amikor elkezdtem összerakni ennek a lemeznek a zenei anyagát, elkezdtem a dalalmokra -  ahogy eddig tettem - megpróbálni szöveget írni. Egy szöveg kiszaladt nagyon könnyen, az meg is maradt ( A másképp láss!) - és egy másk is úgy-ahogy - de azzal fura módon nem voltam elégedett. Kemény Zsófit ismertem, és megkerestem, hogy figyelj, van itt ez a szöveg, de nekem nem biztos, hogy annyira tetszik, mit kezdjünk vele. Zsófi azt mondta, hogy szerinte ezen semmit ne változtassunk, ez így jó - viszont szívesen megpróbálna majd egy másik dalra, hogyha úgy gondolom, írni, vagy küldeni szöveget. Így kezdődött az egész. Azt éreztem, hogy most valahogy nem úgy jönnek a szövegötletek, és azt éreztem, hogy most nincs, egyszerűen nincs ahhoz energiám, hogy megfeszítsem magam és mindenáron, csak azért, hogy elmondhassam, hogy én írtam a szöveget, írjak is szöveget. Egy este az íróasztalomnál elkezdtem gondolkodni. Eszembe jutott, hogy egy éve volt egy Tedx előadásom, és ott hallottam  Szabó Tihamért is beszélni. Megmaradt bennem  a kisugárzása, meg valahogy az egész személyisége, hogy tetszett, ahogy beszélt a költészetről, meg mesékről, szövegekről, satöbbi. És így bekattant. Ő volt a második. Közben a kiadóm ( Tom Tom Records) is mondott pár ötletet: ők írták pl. Grecsó Krisztiánt és Lackfi Jánost  - akiket megkerestem. Mindenki tök jófej volt, mindenki igent mondott. Én pedig megérzések alapján próbáltam szelektálni,  hogy kinek mit adok. Szegény Szabó T. Anna mondta, hogy nagyon sokat szenvedett ezzel a szöveggel, merthogy annyira megérintette a zene - de szerintem meg gyönyörű dolgot írt. Anna amúgy még sose csinált ilyet, hanem fordítva szokott ez lenni.

PetőfiLIVE:  Ez akkor az íróknak/költőknek is egy kaland volt, nem?

Szilárd: Hát úgy tűnik, hogy igen.

PetőfiLIVE: Nem volt azért ez kockázatos? Ha mondjuk egy ilyen nagy formátumú írótól, akikkel te elkezdtél így dolgozni, kapsz valamit, amire nem tetszik - akkor azzal mit csinálsz? Volt terved erre az esetre is?

Szilárd: Fejest ugrottam bele - hogy hát akkor nézzük meg. Másképp úgysem megy egyébként.... Hogyha most így azon gondolkozom, hogy ááá, hát inkább lehet, hogy nem kéne - akkor sose derül ki semmi. Inkább belevágok - és max. kiderül, hogy nem jó ötlet.

PetőfiLIVE: Menjünk végig a dalokon amiket játszani fogsz. A Sós kávé  -  egy Lackfi. Azt mondta, olyan sűrű zenét adtál neki, hogy megáll benne a kés.

Szilárd: A Sós kávénak volt egy incifinci kis pici ötletfoszlánya, amit még anyuéknál, Csopakon vettem föl. Simi segített hozzátenni egy refrént - ő azt írta, hogy házibuli refrént kanyarított hozzá. János pedig abszolút eltalálta a hangulatát. Ráadásul ehhez forgattunk egy  videoklipet, az majd csak januárban jön ki a leghidegebb hónapokban majd. Egy kis nyarat hozunk vele -  a nyár legmelegebb napján sikerült ezt leforgatnunk a Balaton-felvidéken, és még nagyapám is szerepel benne - ami nagyon jó, mert a szövegben is benne van. Azt hiszem, ez lesz az első olyan klip, amelyben   van egy pillanat, amikor a szöveg szorosan kapcsolódni fog a képi világhoz.

PetőfiLIVE: És nemrég jött ki klip az Ó, te drága gömb! -  amit ma szintén játszotok. ( Ennek a szövegét Grecsó Krisztián jegyzi). Ehhez speciális képi vlágot terveztetek: egy körfahrtot az egymásnak háttal álló zenekari tagokról. Mért?

Szilárd: Két oka van. Az egyik az, hogy egyszerű dologban kellett gondolkodnunk. A másik, hogy ilyet se csináltunk, még az egész zenekar benne van, és ha már akkor adott egy kis színházterem, akkor hogy lehet azt kihasználni, akkor álljunk szorosan egymáshoz, de háttal, és a kamera kívülről vesz minket. És akkor ennyi. Igazából semmi különös más oka nincs, de mondhatnám azt, hogy ez a művészi koncepció.

PetőfiLIVE: Egyébként olyan lesz, hogy a szöveget jegyző író/költő is benne lesz a klipben?

Szilárd: Ezen még nem gondolkodtam. De olyan koncertet szeretnénk csinálni biztosan, ahol velük közösen lépnénk fel - ha nem is mindegyikőjükkel, de egy-kettejükkel. Azon már dolgozunk, így fejben, én legalábbis. Valószínűleg a jövő tavasz környéke lesz ez, és majd pontosan ezt szépen ki kell találni.

PetőfiLIVE: Szabó T. Anna írta a Régi lányt és a Sorsdalt is. A lemezhez készített dokumentumfilmben említi az  egyik kollégád a Sorsdalról, hogy itt te, mint énekes, nagyon ki kellett hogy lépj a komfortzónából. nehéz volt?

Szilárd: Igen, abszolút. Nagyon féltem ettől sokáig, és most egy pár nappal ezelőtt adtuk elő egyáltalán koncerten ezt a dalt. Nagyon féltem tőle, mert nehéz énekelni. Kis fejhangos énekelgetések vannak benne, váltóhangokkal van tele, és nehéz, nekem nagoyn nehéz énekelni. De jót tesz a dalnak, mert feszültté teszi. Nekem tetszik. Érdekes, hogy pont azt szeretem benne, ami miatt féltem is tőle.Hogy  semmi nem a megszokott benne.

PetőfiLIVE:  És itt van még Kardos-Horváth Janó. Ő is két szöveggel. A Hógolyóval és a Rossz ló-val. Vele más volt dolgozni? Hiszen ő is zenész...

Szilárd:  Persze, persze. Vele úgy kezdődött a közös munka , a Rossz ló-val amúgy,  ami még az előző EP-n szereplő dal, hogy és a Tom-Tomban álltunk és kávéztunk. Ő is valamin dolgozott, én meg szerintem ezeken dolgoztam - és mondtam, hogy van egy dal, amire még nincs szöveg. Janó akkor mondta, hogy küldjem át nyugodtan.

És küldtem szívesen, mert azt a világot is szeretem, amit ő képvisel. gyorsan vissza is küldte a Rossz lovat. Utána  kértem meg ennél az új lemeznél is. Így lett a Hógolyó. Taán az egyik legviccesebb szám.

PetőfiLIVE:  Ma még játszod majd a Fejemben kiabálszt. Ez egy négy évvel ezelőtti dal, saját szöveggel. Miért ezt választottad?

Szilárd: Ez meg egy érzékeny dal. A feleségemmel közösen írtuk ezt a szöveget - és szerintem nagyon szép lett a végeredmény. És ez a dal egy piano projekt koncerten nagyon szépen tud működni. Nagyon kis érzékeny dal. Ezt Flóra énekli majd, mi csak vokálozunk Dorinával. Úgy gondoltam, hogy ez most itt belefér. Legalább addig is pihenhetek egy kicsit. (nevet).

PetőfiLIVE: Most, hogy ez a nagy projekt összeállt, a zenész-supergrouppal, a legnagyobb magyar kortárs írókkal/költőkkel, és végre elkészült a lemez, ugorjunk kicsit vissza az időben. Annak idején háromszor futottál neki a zeneakadémiai felvéltelinek - és háromszor kaptál elutasító választ. Most, innen visszanézve mit tudnál üzenni annak a Szilárdnak, aki épp most olvasta a harmadik elutasító levelet?

Szilárd: Hát, hogy nem kell kétségbeesni. Amit kell viszont: sokat kell tanulni, meg gyakorolni, meg figyelni. Ez egyébként azóta sem változott. Én folyamatosan figyelem a friss zenéket és a zenészeket, akiket szeretek. És azóta is tanulok. És mindig lehet tanulni - mert van mit. Hangszeres tudásban is lehet fejlődni, zenei elképzelések, ötletek terén is nagyon sokat lehet - a  hangzásról nem is beszélve. A jó pap - és a jó zenész - holtig tanul. Nincs miért aggódni.

PetőfiLIVE: Szilárd Piano Projekt. Petőfi Rádió és a Rádió Youtube-csatornája - november 27, 21.00