Most szól:
Vezeti:
2023.01.21. Szombat 19:37

Hallgasd velünk! – Heti zenei friss (2023.01.20.)

Ezen a héten is igencsak eklektikusra sikeredett a felhozatal, és nem csak zenei, hanem származási szempontból is. Magyarországot a Beat Dis, Nagy-Britanniát a Ladytron, Dániát a Lukas Graham, Olaszországot a Måneskin, Írországot pedig a Murder Capital képviseli. Az albumok a lemezcímekre kattintva meghallgathatók.

Beat Dis – Beaten By The Rain (Mertez)

Két évtizede alakult a szombathelyi Beat Dis egy baráti társaság tagjaiból. A jobb híján a triphop műfajába sorolt zenét játszó srácokat a kezdetek során rengeteget segítették az Anima Sound System tagjai, de aztán később a saját lábukon is megálltak. Több dalukat is játszotta a Petőfi Rádió, ezenkívül a fesztiválokon is nagyszámú közönség előtt léphettek fel. A 2010-es évekre alábbhagyott a lendület, és a zenekar is fokozatosan széthullott. Jó pár évet kellett várni a visszatérésre, melyet egy sötét hangulatú új lemezzel (Beaten By The Rain) koronáz meg a csapat. Az eredeti felállást Csigó Tamás frontember, Gergácz Gábor gitáros és Rozmán Zoltán dobos képviseli, mellettük pedig Putz Gábor (gitár), Mohácsi Mátyás (basszus) és Szilágyi Júlia (billentyűk, ének) az új tagok. „Az új album erősen emocionális anyag. Néhol kifejezetten nehéz, mély harmóniákkal, melyeket egyedi hangszínek jellemeznek. A ritmus és hangzás tekintetében megjelenik benne a mai modern elektronikus zene, ami vegyül poszt-punkos, gótikus, alternatív zenei hangulatokkal”, nyilatkozta a frontember-producer. A jubileumi/visszatérő/lemezbemutató koncertre a napokban,  január 21-én került sor az Akvárium Kishallban.

Ladytron – Time’s Arrow (Cooking Vinyl)

Két liverpooli DJ/producer, Daniel Hunt és Reuben Wu egy Roxy Music dal után nevezte el saját zenekarát Ladytronnak. Első kislemezüket még kettesben adták ki, de aztán gyorsan csatlakozott hozzájuk két hölgy: a skót Helen Marnie és a bulgáriai születésű Mira Aroyo. 604 című 2001-es bemutatkozó lemezükön már hallható a gyorsan védjegyükké váló, enyhén darkos electro-popos stílus, mely később időnként rockos, poszt-punkos, new wave-es és art-popos elemekkel is bővült. Nagyon sikeresek soha nem lettek (albumaik a top 100-ba, kislemezeik a top 50-be jutottak be), és mindig is megmaradtak amolyan kultuszkedvenc zenekarnak. A 2019-es cím nélküli lemezt egy hosszú, hét és fél éves szünet előzte meg, úgyhogy most viszonylag hamar kaptunk új anyagot tőlük. A Time’s Arrow címre hallgató hetedik albumuk egyelőre remek kritikákat gyűjtött be – a Line of Best Fit nevű zenei oldal szakírója szerint a Ladytron ismét nagyszerű formában van, álomszerű állapotba ringatja a hallgatókat, melyben a fény talán elveszíti a csatát a sötétséggel szemben, de természetesen nem rossz értelemben.

Lukas Graham – 4 (The Pink Album) (Warner)

A Lukas Graham név hallatán akár egy szólóelőadóra is lehetne asszociálni, márpedig az elnevezés egy zenekart takar. Lukas Forchhammer énekes 2011-ben alapította csapatát, melynek rajta kívül Mark „Lovestick” Falgren dobos és Magnus Larsson basszusgitáros a tagja. 2012-es cím nélküli debütalbumuk azonnal az első helyre ugrott hazájukban, Dániában, és kellően megalapozta a nemzetközi sikerüket. Mely a három évvel későbbi Blue Albummal, illetve annak csúcsslágerével, a 7 Yearsszel lett teljes (a kis- és a nagylemez is top 3-as lett az Atlanti-óceán mindkét partján). A 2018-as 3 (The Purple Album) aztán már nem aratott akkora sikert, és majd most, a 4 (The Pink Album) megjelenése után fog kiderülni, hogy a Lukas Graham túltette-e magát a buktatón. A borító és a soul-popos zenei stílus a szokásos, a hangulatot pedig a két neves vendég, Khalid és G-Eazy hivatott emelni. A legutóbbi lemez óta Forchhammer ismét apa lett, ezenkívül szakított az italozással, és mindez természetesen vastagon benne van az új szerzeményekben.

Måneskin – Rush! (Sony)

A 2016-ban Rómában alakult Måneskin az elmúlt évek legvalószínűtlenebb sikertörténetét írja. Damiano David énekes, Thomas Raggi gitáros, Victoria De Angelis basszusgitáros és Ethan Torchio dobos lényegében gimnáziumi zenekarként indult és azért választott ilyen, nem éppen olaszos nevet, mert De Angelis részben dán származású (a zenekar nevének jelentése: holdfény). Második helyezést értek el egy hazai tehetségkutatón, 2018-ban pedig rögtön az olasz albumlista élén találták magukat Il Ballo Della Vita című első lemezükkel. 2021-ben megnyerték a nagy presztízsű Sanremói Dalfesztivált, és ezáltal ők képviselhették Itáliát az Eurovízión, melyet meg is nyertek Zitti E Buoni című slágerükkel. Az Iggy Poppal közös I Wanna Be Your Slave aztán a brit top 5-öt is megjárta, úgyhogy nem csoda, ha nagy várakozás előzte meg a most kiadott Rush! című LP-t. Állítólag 50 dalt vettek fel Los Angeles-ben, többek között Max Martin csúcsproducerrel – ezek közül 17 fért fel az állítólag jelentős Radiohead-hatás alatt elkészített albumra. A Gossip című dalban Tom Morello gitározik, természetesen a tőle megszokott effektparádéval kísérve; a dalok részben angol, részben olasz nyelvűek (az egyik John Lennon gyilkosáról, Mark Chapmanről szól). A kritikusok már fejet hajtottak, és valószínűleg a rajongókat sem idegeníti el az új anyag.

The Murder Capital – Gigi’s Recovery (Human Season)

Az elmúlt öt évben felbukkant egy egészen izgalmas új poszt-punk színtér a brit szigeteken, azon belül is főleg Írországban. A Fontaines D.C. és az Inhaler mellett a 2018-ban alakult The Murder Capital tartozik a műfaj legnevesebb fiatal képviselői közé (aki egyébként ott volt a tavalyi Szigeten, az mind a három zenekart elcsíphette élőben). A dublini csapat 2019-ben jelentette meg nagy sikerű bemutatkozó albumát When I Have Fears címmel, mely remek fogadtatását annak is köszönhette, hogy az együttes a neves producerrel, Flooddal dolgozott a dalokon. James McGovern énekes, Damien Tuit gitáros, Gabriel Pascal Blake basszusgitáros, Cathal Roper gitáros és Diarmuid Brennan dobos ezúttal egy eltérő hangzású és szövegvilágú lemezt akart csinálni a debüthöz képest, és azt a mottót tűzték ki maguk elé, hogy „a fejlődést semmi sem veszélyeztetheti”. Első nekifutásra túl depresszív dalok születtek, úgyhogy a zenekar helyszínt és hangvételt váltott. A Gigi’s Recovery egy mélyen introspektív album lett a frontember szerint, ami pedig az NME kritikusát illeti, ő úgy fogalmazott, hogy eddig ez 2023 legjobb gitárlemeze.