Ami az újdonságokat illeti, ezen a héten is vegyes a felhozatal mind zenei, mind származási szempontból. A magyar Konkoi, az angol Raye, az amerikai The Smashing Pumpkins, a kanadai Shania Twain és a skót Young Fathers friss anyagát ajánljuk figyelmetekbe. Az albumok a lemezcímekre kattintva meghallgathatók.
Konkoi – Slow Burn (szerzői kiadás)
A Konkoi néven alkotó Grócz Bence a meglehetősen tág és elsőre talán kicsit nehezen értelmezhető kortárs klasszikus zene műfajának keretein belül alkot. Korábban zenekarban is játszott, de aztán inkább a szólókarriert választotta, és 2019 óta zenél művésznevén. Többnyire pianínón, harmóniumon, analóg szintetizátoron és elektromos zongorán szeret játszani, meditatív jellegű darabokat. A tavalyi év folyamán fellépett az A38 Hajón tartott Piano Day-en, fesztiválokon (Művészetek Völgye, Fekete Zaj) is koncertezett, emellett bekerült a Hangfoglaló Programba, ahol iamyank lett a mentora. Most pedig megjelent a Slow Burn című kiadványa, mely 26 perces játékidejével tulajdonképpen EP-nek tekinthető, de akár nagylemezként is hivatkozhatunk rá. „Elkészült az album, amin 2019-ben kezdtem el dolgozni, ám a felvételt 2020 elején keresztülhúzta a világjárvány. Készült arculat, kazetta és CD, egy klip, két live session és két atmo videó, werk- és offical fotók, regisztráltam, szerződtem, telefonáltam, bejelentettem, feltöltöttem, kifizettem, jóváhagytam, elküldtem, majd ugyanezt újra és újra és újra. Rengeteg munka van mögöttem, amire nem számítottam, de örülök, hogy túl vagyok rajta és előre tekinthetek”, nyilatkozta Bence. A lemezbemutató koncertre február 17-én kerül sor a Három Hollóban.
Raye – My 21st Century Blues (Human Re Sources)
A 25 éves énekesnő, Raye valójában Rachel Agatha Keen néven született Londonban. Édesanyja ghánai-svájci származású, édesapja angol. Gyerekkorában már gospelkórusokban énekelt, majd felvételt nyert a neves művésziskolába, a BRIT Schoolba, melyet végül nem fejezett be. 2014-ben, mindössze 17 évesen megjelentetett egy EP-t, és aztán szerződést kapott egy nagykiadótól, a Polydortól. 2016-ban már brit top 3-as slágere volt Jax Jonesszal közösen (You Don’t Know Me), majd néhány évvel később a Secrets és a David Guettával együtt jegyzett Bed is befért a top 10-be. 2021-ben Raye szakított lemezcégével, mely szerinte nem volt hajlandó megjelentetni a bemutatkozó albumát. Az LP-t végül a független Human Re Sources adta most ki, és amit hallunk rajta, az alapvetően R&B – nem csoda, ha az énekesnő a legnagyobb kedvencei között Lauryn Hillt, Frank Oceant és The Weekndet szokta emlegetni. Még egy picit a hatásoknál maradva: imádja a női jazzelőadókat (Ella Fitzgerald, Nina Simone), és nem veti meg az indie-t sem (alt-J, Bombay Bicycle Club). A My 21st Century Blues címre keresztelt mű fontosabb témái között szerepel a függőség, a bizonytalanság, a testképzavar és a szexuális zaklatás. A húzódal vitathatatlanul a 070 Shake-kel közös Escapism, mely Raye karrierjének első number one kislemeze lett.
The Smashing Pumpkins – ATUM: Act II (Martha’s Music)
A Billy Corgan vezette The Smashing Pumpkins mindig is a frontemberről szólt – még akkor is, ha kiváló zenészekkel vetette körbe magát, és jó három évtizeddel az indulás után még mindig az eredeti felállás ¾-e játszik benne. A pszichedelikus alter-hard-rockot játszó zenekar 1993-ban robbant igazán Siamese Dream című második albumával, a csúcsra pedig két évvel később ért fel a rendkívül ambiciózus Mellon Collie And The Infinite Sadness című dupla művel, melyet sokan a kilencvenes évek The Walljának neveztek. Ezután elkezdtek jönni a problémák és a tagcserék, a gótikus elektronikával flörtölő 1998-as Adore-nak már nem lett olyan jó a fogadtatása, a 2000-ben kiadott Machina/The Machines Of God után pedig feloszlottak. Corgan 2006-ban újraindította a Pumpkins-t az eredeti dobossal, Jimmy Chamberlainnel, valamint új tagokkal. Azóta pedig folyamatosan aktív a zenekar, ráadásul 2018-ban James Iha gitáros is visszatért. A frontember 2010-ben jelentette be, hogy a Mellon Collie folytatásán dolgozik, és eredetileg dupla albumban gondolkodott, melyből végül trilógia lett. Novemberben érkezett az első felvonás, most pedig itt az ATUM: Act II, mely rockosan indul, hogy aztán igencsak popos hangvételbe menjen át. Várjuk a befejező részt, és minden bizonnyal majd akkor tudjuk jobban átlátni az egész produkciót.
Shania Twain – Queen Of Me (Republic / Universal)
„Okay, so you’re Brad Pitt… that don’t impress me much”, hallhattuk a rádióban rengetegszer Shania Twain slágerét a kilencvenes évek végén. A legtöbben ezzel a dallal azonosítják őt, pedig olyan felvételei is a listák élvonalába kapaszkodtak, mint a Don’t Be Stupid, a You’re Still The One. a From This Moment On vagy a Forever And Always. A kanadai énekesnő az ezredforduló egyik legnagyobb sztárja volt – annak ellenére, hogy sokan kritizálták, amiért a country műfaját keresztezte a poppal. Ma már ezt senki nem veti a szemére, és Taylor Swift is leginkább neki hálálkodik azért, hogy a countryt hátrahagyva popénekesként is megállta a helyét. Shania 2002-ben adta ki Up! című negyedik albumát, de aztán a hangszálait megtámadó betegsége miatt 15 éven keresztül nem adott ki újabb nagylemezt. A 2017-es Now-val ott vette fel a fonalat, ahol korábban abbahagyta, és a ma megjelentetett Queen Of Me sem fog csalódást okozni a rajongóknak. A „country pop királynője” már a címben is reflektál a titulusára, a címadó dalban pedig nem szerénykedik: „I’m not a girl, I’m not a boy, I’m not a baby, I’m not a toy – I’m a queen”.
Young Fathers – Heavy Heavy (Ninja Tune)
Skót zenekarnak tekinthető a Young Fathers, noha a trió két tagja afrikai felmenőkkel bír. Az Edinburgh-ban alakult csapat zenéje nehezen behatárolható: általában az indietronica, a hip hop, a soul, az art pop és a triphop kifejezéseket emlegetik velük kapcsolatban. Dead című bemutatkozó albumuk 2014-ben látott napvilágot, és már bő egy évvel később előrukkoltak a White Men Are Black Men Too című folytatással. Több számuk is felcsendült a T2 Trainspotting című filmben, és ugyanabban az évben, vagyis 2016-ban vendégeskedtek a Massive Attack EP-jén, akik aztán turnézni is hívták őket. Ekképp láthattuk őket az Arénában 2018-ban a MA előtt, és ekkor már a Cocoa Sugar című harmadik lemez dalait is hallhattuk élőben. Alloysious Massaquoi, Kayus Bankole és Graham Hastings egy viszonylag hosszú szünet tér most vissza a Heavy Heavy című negyedik LP-vel, melyen ismét a tőlük megszokott stíluskavalkádot találjuk. A kritikusok ezúttal is ömlegenek az együttessel kapcsolatban, az NME szakírója 5-ből 5 csillaggal jutalmazta az albumot, hozzátéve, hogy a Young Fathers egy szenvedélyes, mély és hipnotizáló művet tett most le az asztalra.
