Az mindig kellemes kötelesség, amikor nehéz eldönteni, hogy milyen újdonságokat ajánljunk egy adott héten. Végül sikerült kiválasztani az öt előadót: a bő évtizednyi szünet után visszatérő dEUS, a második albumával jelentkező GranCanada, az írországi poszt-punk színteret erősítő Inhaler, a legnagyobb popsztárok közé tartozó P!nk és a Junkies frontembereként ismert Szekeres András új anyagait mutatjuk be nektek. Az albumok a lemezcímekre kattintva meghallgathatók.
dEUS – How To Replace It (PIAS)
Nyilván teljesen értelmetlen feltenni azt a kérdést, hogy melyik minden idők legjobb belga zenekara, de ettől függetlenül sokan valószínűleg azonnal rávágnák, hogy a dEUS. Az antwerpeni art rock együttes 1991-ben alakult, és az Egyesült Királyságban is sikerült számottevő népszerűségre szert tennie. Dalaikban felbukkannak még az indie, a jazz, a punk, a folk, a progrock és az experimentális zene ismertetőjegyei is. Nehéz eldönteni, melyik a legjobb albumuk – az 1994-es debütáló Worst Case Scenario, a 2005-ben kiadott Pocket Revolution és a három évvel későbbi Vantage Point egyaránt esélyes a titulusra, de azt is hozzá kell tenni, hogy a dEUS még nem csinált gyenge lemezt. Ahogy most sem: a meglepően hosszú, 11 éves szünet után érkező nyolcadik albumuk, a How To Replace It ismételten jó formában prezentálja az együttest, melynek eredeti felállásából mára csak Tom Barman frontember és Klaas Janzoons billentyűs-hegedűs maradt hírmondónak. Ezúttal talán több a nagyzenekari aláfestés, a korábbiakhoz képest Barman még többször dörmög Leonard Cohen stílusában, ismét van egy francia nyelvű dal, az összkép pedig bőven pozitív. A lemez turnéja sajnos nem érinti Budapestet, hozzánk legközelebb Bécsben lép fel a dEUS, március 22-én.
GranCanada – Szemben a Nap (Mertez)
A neo-soulos, funkys, house-os, hiphopos, alternatív R&B-t hagyományos hangszerekkel játszó GranCanada bő két éve jelentette meg Fénytörés című bemutatkozó albumát. A kezdeti nyolcfős felállás azóta kvintettre fogyatkozott, most már rapper sincs a lineupban, de szerencsére ez nem ment a minőség rovására. A csapat a tavalyi év folyamán már kiadott egy EP-t, most pedig itt a második nagylemez, Szemben a Nap címmel, melyen immáron kizárólag magyar nyelvű felvételek kaptak helyet. „Nagyon sokáig keresgéltünk, de ezzel a lemezzel megtaláltuk, hogy mit akarunk átadni a hallgatóknak. Ez az anyag rövidebb idő alatt készült, így érezhető az is rajta, hogy kik voltunk mi ezekben a napokban. Utólag jöttünk rá, hogy ez a dalcsokor mennyire egy irányba mutat”, nyilatkozták a zenészek, hozzátéve: „Egy teljes utat élünk át ebben a kicsit több, mint fél órában. Első lépésként rájövünk, hogy ha valami túl jó, hogy igaz legyen, akkor nem igaz; innen pedig egészen odáig érjük el, hogy elfogadjuk ezeket a történéseket az élet velejárójaként. Közben megküzdünk az éjszakai élet mélységeivel, magasságaival, rengeteg érzéssel. Mindennel, amit egy éjszakai ébrenlét magával hozhat, közben pedig végig magunkra figyelünk, hogyan hathat ez ránk. Reméljük mindenkiből tud majd érzelmeket felszabadítani ez az album; mi egész biztos, hogy egy óriási darabot hagytunk magunkból ebben a lemezben. Eddig a legnagyobbat.” A lemezbemutató koncertre március 4-én kerül sor a Magyar Zene Házában.
Inhaler – Cuts & Bruises (Universal)
Az, ha az ember Bono fia és zenészként igyekszik boldogulni, járhat előnyökkel és hátrányokkal is. És amíg a U2 nehezen értelmezhető önfeldolgozáslemezzel és Las Vegas-i haknirezidenciával igyekszik palástolni az ihlethiányt, addig Elijah Hewson (ő Bono, vagyis Paul Hewson fia) csapata, az Inhaler izgalmas felfutási fázisban van. A dublini négyes tavaly megjárta a Szigetet, ahol interjút is adott a Petőfi TV-nek, és azóta elkészült Cuts & Bruises című második albumával. A 2021-ben kiadott, a brit number one pozíciót is begyűjtő It Won’t Always Be Like This egy ígéretes kezdet volt, és a most megjelent folytatás is azt jelzi, hogy érdemes időt szakítani a zenekarra. A frontember elmondása szerint az első lemez vidám véletlenek sorozatából állt össze, a másodikkal viszont alaposan megküzdöttek. A fordulópontot az jelentette, amikor az amúgy is nagy Beatles-rajongóknak számító zenészek megnézték a Get Back doksit, és rájöttek: ha minden idők legnagyobb zenekarának is akadtak nehézségei a stúdióban, akkor talán mégsem kell annyira kétségbe esni. Az biztos, hogy az Inhaler egyelőre jó úton halad, garantáltan egyre nagyobb színpadokon léphet fel a fesztiválokon (bevallottan ez is a tagok célja), a státuszukat pedig a Cuts & Bruises egyik dala jellemzi a legjobban: So Far So Good.
P!nk – Trustfall (RCA / Sony)
Szinte hihetetlen, de P!nk legelső slágerei (There You Go, Most Girls, Get The Party Started) már bőven betöltötték a második ikszet, és az Alecia Beth Moore Hart néven anyakönyvezett énekesnő még mindig a legnagyobb sztárok közé tartozik. Álljon itt még pár number one dalának a címe: Just Like A Pill, So What, Raise Your Glass, Just Give Me A Reason, és persze még hosszasan sorolhatnánk az emlékezetes slágereit. Albummal utoljára négy évvel jelentkezett (Hurts 2B Human), és most megkapjuk az életmű kilencedik nagylemezét, a Trustfallt. Nem szerepel rajta a lányával tavalyelőtt kiadott Cover Me In Sunshine és a Rag’n’Bone Mannel közös Anywhere Away From Here, de azért vannak neves közreműködők: felbukkan a First Aid Kit nevű svéd csajtrió, a Wesley Schultz és Jeremiah Fraites alkotta The Lumineers, valamint a country-énekes Chris Stapleton. Produkciós oldalról többek között Fred Again, Max Martin és Shellback tesz meg mindent a korszerű hangzásért, ami pedig a hangulatot illeti, P!nk szerint két dologra lesz szükségünk a lemez meghallgatásához: tánccipőre és papírzsebkendőre. Az énekesnő szerint ez az eddigi legőszintébb albuma, a szövegek pedig saját elmondása alapján a bizonytalanság, a szabadság és az elengedés magasságait járják körbe.
Szekeres András – Funkcionális ámokfutás (H-Music)
A Junkies frontembereként ismerhettük meg Szekeres Andrást, aki zenekara mellett Stereomilk nevű projektjében is jeleskedett, emellett két szólólemezt is letett már az asztalra. A 2014-es Holnapután és a négy évvel későbbi A túlon innen folytatásaként jelent ma meg a Funkcionális ámokfutás, melyet a művész viccesen túlozva a másfél évtizeden át készülő Chinese Democracy című Guns N’ Roses albumhoz hasonlított. Az immáron 1500. koncertjénél járó Junkies-ból Barbaró Attila és Gravel Shores (aka Czakó Dániel) is közreműködött a dalok elkészítésében, nem beszélve a komponálásba besegítő Takács Vilkóról és Tempfli Erikről. „Semmiféle kiadói nyomás nem volt rajtam - amit most is köszönök -, egyszerűen csak elkezdtem dalokat írni, és arra gondoltam, hogy ebből akár egy új lemez is lehet. Egyedül dolgoztam, de aztán rájöttem, hogy ezt képtelenség végigvinni, így segítséget kértem zenésztársamtól, Gravel Shores-tól, aki minden hangszeres részt feljátszott, és Tempfli Erik is segített a bonyolultabb zongorás részeknél. A szövegeket is kb. félig megírtam, és amikor már semmi nem jutott eszembe, szóltam Barbarónak. (…) Pont olyan lett ez az album, amit előzetesen szerettem volna, nevezetesen, hogy teljesen rólam szól - köszönöm Barbarónak, hogy kicsit az én fejemmel is tudott gondolkozni -, valamint, hogy semmiféle műfaji határ nem létezett a zeneszerzés folyamán”, mesélte a művész. Van szó lemezbemutató koncertről, csak még a dátum hiányzik; addig is A Dal 2023-ban láthatjuk/hallhatjuk hamarosan Andrást Az ősz című slágerrel.
