A Blahalouisiana tartalmas időszakot tudhat maga mögött, idén is számos célját megvalósította. A 2012-ben megalakult zenekar énekesnőjével a fesztiválszezonról, készülő lemezükről, fejlődésről, változásokról és új kihívásokról beszélgettünk.

- Hogy zártátok a nyári koncertszezont?

Schoblocher Barbara: Ez volt életünk legjobb nyara a zenekar szempontjából, nagyon sok

fellépésünk volt. Sikeresen zártuk a szezont, amelynek ékköve a Budapest Park koncert volt,

amelyen dupla annyian voltak, mint tavaly. Büszke vagyok a zenekarra és a stábra, hogy ezt

az intenzív menetet mindenki jól bírta. Idén nagyobb csapattal jártuk az országot, végre

megléptük, amire régóta vágytunk: mindenhol nyolcan álltunk színpadra, imádtuk. Életem

első olyan nyara, amelyben a sok koncert ellenére nem égtem ki teljesen. A csúcson hagytuk

abba, pont jól jöttek ki a szünetek, és feltöltődve tudom azt mondani, hogy jöhet a folytatás.

- Hogyan tovább, min dolgoztok most?

S. B.: Elkészült egy új dalunk, amelyhez hamarosan klipet is forgatunk és belekezdtünk az

ötödik lemezünk elkészítésébe is.  A megjelenés pontos dátuma még nem rajzolódott ki,

abban hiszünk, hogy a jó munkához idő kell, de ígérem, már nem kell sokat várni.

- Van megszokott hely, ahol szerettek alkotni?

S. B.: Az előző lemezünket úgy készítettük, hogy egy-egy hétre, aztán a felvétel idejére

majdnem egy  egész hónapra Galyatetőre költöztünk a MANK Alkotóházba, egy kis

univerzumot teremtettünk, ahol mindenki kint tudta hagyni a hétköznapi dolgokat, és ott

abban a kreatív menedékünkben léteztünk és alkottunk. Idén a hosszabb elvonulás helyett a

próbatermünket alakítjuk ki úgy, hogy alkalmas legyen az alkotásra.

- Nálatok szépen meg lehetett figyelni, ahogy folyamatosan lépegettek előre. Hogy látod ezt az

utat?

S. B.: Olyan zenekar vagyunk, akik a régi iskola szerint működnek, lépésről lépésre növekszik

a hallgatóbázisunk, és fejlődik a zeneisége a csapatnak. Minden évben van egy

mérföldkövünk, amit szeretnénk meglépni, és egy olyan koncertünk, ami nagyon fontos a

zenekarnak. Mindig fel kell nőni a feladathoz, ami folyamatos fejlődést hoz. Nagy utat tettünk

meg külön-külön, és együtt is. A fejlődés és a változás nem egyszerű dolog, de hosszútávon

ez az egyelten megoldás. Folyamatosan törekedtünk arra, hogy az előttünk álló dolgokkal jól

bánjunk, és megdolgozzuk, amit kell.

- Mit gondolsz, mitől működtök jól együtt?

S. B.: A belső motivációnk és a zenekar alapja a szoros barátság, amin aktívan dolgozunk.

Amíg ezt a legfontosabb alappillért meg tudjuk tartani, addig minden oké.

- Melyek voltak a legfontosabb pillanatok a zenekar életében?

S. B.: Az első mérföldkő az volt, amikor az első dalunkat elkezdte játszani a rádió, azt követte

az első magyar dalunk, ami látványosan több emberhez eljuttatott minket. Az Ahol Összeér és

a Túl Távol, Elég Közel című dalaink azok, amelyek leginkább megnyitották a többi kaput.

Szépen lassan, sok-sok koncert által épült a közönség, a Hozzánk idomult éjjel az ég című

lemezünkkel pedig sikerült egy még nagyobbat lépni. Szintén fontos pillanat volt a zenekar

életében, amikor a pandémia idején életünk legdurvább nyarára készültünk, aztán hirtelen

nem volt koncertünk. Nagyon kétségbe voltunk esve, de végül sokkal jobban jöttünk ki

belőle, mint ahogyan belementünk. Nagy mérföldkő volt, amit ott megéltünk együtt, mindenki

tudott saját magával foglalkozni, ezáltal együtt is jobban tudtunk fejlődni. Azóta megjelentek

új dalok, és mindegyik jobban működik, mint eddig bármelyik valaha.

- A mondanivalótok mennyiben változott?

S. B.: A legtöbb dalszöveget Szaja írta és írja. Mint kicsit kívülálló, de mégis belső személy

azt látom, hogy ahogyan ő fejlődött és együtt is fejlődtünk spirituálisan, úgy változtak a témák

is, amiket érintenek a dalok. A legújabb dalunk esetében egyöntetűen azt érezzük, hogy egy

picit komolyabb a hangvétele, mint az eddigieknek. Nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy a

közönség hogyan fog reagálni rá.

- Téged ki inspirál?

S. B.: Az itthoni előadók közül Kovács Kati a legnagyobb idolom, vannak olyan

Blahalouisiana dalok, amelyeket az éneklése inspirált. Idén egy színpadon állhattunk, ami

zseniális volt, még mindig nem hiszem el, hogy megtörtént. Hihetetlen, hogy megélhettem,

hogy a legnagyobb inspirációs forrásommal énekelhettem együtt, nagyon értékes pillanat volt,

amire mindig emlékezni fogok. Megtisztelő volt, hogy csatlakozott hozzánk a Budapest Park

színpadán.

- Hogyan látod magad öt év múlva?

S. B.: A zene érdekel a legjobban, nem érdekel más. Ez a hivatásom, ezt szeretem csinálni, és

azon dolgozom, hogy soha ne is kelljen mással foglalkoznom. Nem tervezek hosszú évekre előre, maximum egyre: jelen akarok lenni, és majd útközben kitalálom, hova szeretnék eljutni.

Abban igyekszem tudatos lenni, hogy élvezzem is, amit csinálok, harmóniában legyek

magammal, ne csak rohanjak egy cél felé, hiszen annak semmi értelme.