A Margaret Island énekesnője a koncertezés mellett egy izgalmas projekten dolgozik, amellyel egyik álmát váltja valóra, jövőre pedig a zenekar tizedik születésnapját ünneplik. És ha már a kerek számok szóba kerültek, Viki azt is elárulja, hogyan látja magát tíz év múlva.

Októberben debütál a Müpában a táncos előadásotok a Szegedi Kortárs Balett közreműködésével. Hogy készülsz rá?

Lábas Viki: Gyerekkoromban testnevelésből felmentést kaptam, nem vagyok sportos típus, a tánc eddig csak álom volt. Március óta kezdtem el komolyabban foglalkozni vele, így nagy kihívás számomra. Hangcoach-hoz is járok, aki abban segít, hogy a testemet tudjam függetleníteni, ugyanis a színpadon felvesznek, dobálnak, miközben énekelek, ami technikailag és fizikailag is igényel felkészülést. Eddig, amit a színpadon csináltam minden ösztönből jött, ez pedig egy darab, amelyben komoly koreográfia van. A koncepció belőlem indult, erősen foglalkoztat, hogy vagyunk egymásra hatással, hogyan építünk és rombolunk le világokat. A produkció nagyon izgalmasnak ígérkezik: Szeged, Pécs, Veszprém, Debrecen, Győr, Gödöllő, Kecskemét és Miskolc.

Jövőre 10 éves a zenekar, hogyan ünneplitek?

L.V.: Az egész évünk szülinapozásról szól majd. Jövő tavasszal jelenik meg az új albumunk, utána lemezbemutató koncertre és persze sok meglepetéssel készülünk.

Benned milyen érzések kavarognak a 10 éves évfordulóval kapcsolatban?

L.V.: Nagyon nagy kalandnak élem meg az elmúlt tíz évet. Az előttünk lévő generáció jellemzően ennyi idő után lett ismert, mi pedig már az első évben azok lettünk. Büszke vagyok magunkra, hogy egy biztos bázis a csapatunk, nagyon szeretünk mindenkit, és meg tudtuk tartani az elánt, amivel indultunk. Nem voltak nagy veszekedések, szép alkotó közösségként létezünk, olyan mintha most kezdtük volna el. Igyekszünk önazonosak maradni, és nem másoknak, hanem magunknak megfelelni.

Mi az, amit szeretnél átadni a dalaitokon keresztül?

L.V.: Az ember próbálja feldolgozni az eseményeket, amelyek érik, legyen szó csalódásokról vagy pozitív történésekről. Nekünk az a feladatunk, hogy megmutassuk, nincs senki egyedül, mind ugyanazokat a dolgokat éljük meg, és van egy kéz, egy zene, egy dal, ami segít.

És neked mit ad?

L.V.: Szeretem a zenével járó felszabadultságot, imádom, hogy sok ember vesz körül, nagyon szociális, igazi éjszakai ember vagyok. Az, hogy zenével foglalkozhatok, egy csoda. A mi közegünkben csak fura emberek vannak, a szó jó értelmében. Mindenki különc, ki merik fejezni magukat, szeretem az ezzel járó lazaságot, amelyet szerintem jó lenne, ha minden ember átvenne, és elengednék a hétköznapi feszültségeket.

Ezek szerint, tudatosan figyelsz arra, hogy megéld a pillanatot és a mának élj?

L.V.: Nekem is sokszor nehéz volt, de abszolút figyelek rá. Előfordult, hogy a megálltam koncert közben, hogy vegyek egy nagy levegőt és fel tudjam fogni, hogy ez most tényleg megtörténik. Nem mindig könnyű a pillanatban lenni, de emlékeztetnünk kell magunkat, hogy meg kell élni a jelent.

Hogy látod magad 10 év múlva?

L.V.: Abban reménykedem, hogy a tánc része marad az életemnek, és azt kívánom magamnak, hogy mindig maradjak nyitott és nagyon kíváncsi, ne fásuljak be, ne égjek ki, alkossak, és higgyek magamban. És persze tudjak adni, és még nagyon sokáig zenélni és énekelni.

Mi az, ami inspirál?

L.V.: A tehetség. Szeretem, ha valakiben van egy őserő, ami meghökkent, amolyan gyomorig hatoló talentum. Sok kiállításra járok, ritkán van, hogy valami igazán megfog. Fontos számomra, hogy legyen mögöttes tartalom és belefektetett munka. Engem az nyűgöz le, aki ki tudja fejezni magát, önazonos, egyedi.

Hogy állsz az önismerettel?

L.V.: Még úton vagyok, ami állandó tanulással, önreflexióval jár. Az tény, hogy határozottabb egyéniség vagyok, de én is eltudok veszni, még nem vagyok teljesen kiforrva.

Milyen zenét hallgatsz mostanában és kik az aktuális kedvenceid?

L.V.: Nagyon trash vagyok, mindent meghallgatok: Pogány Induló, Beton Hofi, Sisi, Carson Coma, Blahalouisiana, külföldiek közül pedig nagyon szeretem Billie Eilish dalait, de egy Barbie lejátszási listát is simán beteszek, igazi poparc vagyok.